Hát igen! Így kell ezt csinálni! Ilyen egyszerűen, sallang mentesen! Ilyen átélten és megélten! Ilyen komolyan és könnyedén! Ilyen pontosan és élvezettel! Ennyire leköpve a divatot és mégis frissen, maian, a gyökerekbe kapaszkodva! Árvalányhaj és valós vagy vélt nemzeti jelképek nélkül. Saját hangon, mely mögött mindig ott bujkál a mi zenénk: népünk-népeink és Bartók zenéje. Közösségi zene. A Tordai Táltosok nélkül is sámánisztikusan más tudatállapotba emel. Felemel. A zenekar a legjobb formáját hozza, Both Miklós fantasztikus gitáros. Figyelik egymás minden rezdülését, mi pedig kukkolóként lessük ki belső utazásukat... És velük utazunk. Nem zavar a terem hidege és az sem, hogy Jorgosszal már nem fogjuk együtt támasztani a pultot a szeánsz után. Csak a most van, az időtlen pillanat, csak a páratlan ütemek szaggatják az univerzum vásznát... csak a bor fogy a palackból... csak a szemem csukódik... csak az ágy van és a kibillent idő... vagyok, tehát gondolkodom... gondol... kodom... emel... kedem... eme... l... ke... dem... mmm...
Barbaro from
simarafoto on
Vimeo.
2 megjegyzés:
Másfél év után játszott együtt újra a Barbaro, nem gyengén...koncert alatt gondolkodtam, hogy ők tudják hogyan lehet nemzeti relikviák, koronák, sűrűlengyelzászlók, verbális szittyázás nélkül is világszínvonalon előadni szívből, hogy jó itt a Duna két partján élni és sírva vigadni.....
Nekem meghatározó élmény volt ez a koncert.... most láttam, éreztem talán először
a zenéhez és a zenészeknek az egymáshoz való alázatát, szeretetét.....jó volt ez....
Megjegyzés küldése