Hiába vártunk majd háromnegyed órát a kezdésre, a terem csak nem akart megtelni. A Fumuj fiúk igazi profik módjára, lendületesen csaptak a húrok közé és nem keseregtek az érdeklődés hiányán, sőt az első dal alatt láthatóan elragadta őket a zenélés öröme és olyat rittyentettek a színpadra, hogy ha ez volt a „hakni” műsoruk, akkor milyen felfokozott lehetne az „igazi”, ha ez nem az lett volna? (hmmm…ez jó zagyva körmondatra (vagy körmönfontra?) sikeredett…) A kicsi, de hálás közönség a végére megszaporodott és nem engedte a fáradt, de feldobott srácokat vacsorájukhoz ülni, visszakövetelte őket a színpadra.
És a lendületen, hangulaton és zúzáson kívül minek szólt ez az elismerés? Hangszeresen egyikük sem brillírozott, de a játékuk együtt volt, összeszokott színpadi show-t csináltak. A riff-ek ismerősen csengtek, a Rage Against The Machine-tól, a Nirvana-tól, a Beaste Boys-tól és a Red Hot Chili Peppers-től már hallottunk ilyeneket. Most az egész össze lett turmixolva és leöntve kis franciasággal - bármi legyen is az - és visszafordítva angolra. Ha néha nem mondják, hogy „merci”, bárhonnan jöhettek volna. A végén találkoztam egy zenész kollégával, aki hiányolta a „zenét”, de mi sem többet, sem kevesebbet nem vártunk tőlük és kicsit jobban is szórakoztunk, mint ahogy számítottunk.
Fine
Fumuj (France) from simarafoto on Vimeo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése