- Lassan kész a vacsora és utána még beszélnünk kell a darabról is - szólt utána Angela miközben benyúlt a hűtőbe a tonno-ért a tonhalas pastához.
- Csak beadom és jövök. - Attila szája csibészes mosolyra húzódott és huncut fény csillant a szemében miközben kacsintott.
- Szia Kutya!
Megállt egy pillanatra a kertkapu elött és elgondolkozva nézett le a tengerre a magasból. Új koreográfia, új kihívás, megint megtelnek élettel a napjai. Ezt szerette, pezsgett a vére. Berakta a számítógépet az autóba és mosolyogva egyesbe kapcsolt…
Angéla az új felkérésen gondolkodott miközben vágta a fokhagymát, a hosszú utazáson és a szerződés aláírásán a paradicsom szeletelése közben és a baletthez tervezendő ruhákról a spagetti zubogó vízbeeresztése alatt. Szinte észre sem vette, úgy elszaladt az idő, Attila viszont még sehol. Nem nyugtalankodott, tudta, hogy a szervízessel hosszan el tudnak beszélgetni, Attilának mindig vannak kérdései. A második óra elteltével már mérges volt, mert kihűlt a spagetti a la tonno, mert biztos találkozott valakivel és elfelejtkezett az időről, mindig ez történik, ha a táncról, kamerákról, számítástechnikáról van szó. Már majdnem három óra is eltelt, mikor mérgesen tárcsázta a szerelőt, hogy küldje már haza a férjét. Akkor ijedt meg: kiderült, még nem is járt arra. Hirtelen megtorpant, hogy összeszedje a gondolatait, tudta, hogy valami baj van, kanyargós az út a hegytetőről Keratea-ig…
Kiviharzott a házból, hogy a másik autóval utánaeredjen… Balra az Égei-tenger, jobbra a kertjük kerítése mellett halad az út a szomszéd telekig, ahol balra kanyarodik. A kanyar elött állt az autó, amivel Attila elindult. Hirtelen nagy csend lett, elhallgattak a madarak, a kutyák, a birkák és a kolompjaik, még a szíve is… Levegővétel és szívdobbanás nélkül tette meg egy pillanat alatt a kétszáz métert a kocsiig, feltépte az ajtót és minden bennerekedt, a kiáltás, a levegő, a pislogás, csak a szíve dobbant egy hatalmasat... Attila a fejtámlára döntött fejjel, csukott szemmel békésen ült az autóban, mint aki alszik…
A mentőorvos azt mondta, egy szempillantás alatt történt: valószínűleg megszédülhetett, ezért leállította a motort, hogy egy pillanatra megpihenjen.
Mi most ezt az örökkévalóságig nyújtott pillanatot éljük.
Egy éve történt. Szilveszter Attila, vagy ahogy külhonban ismerik Attilas-Akilas Silvester, híres táncos-koreográfus, festő, fotográfus és videóművész barátom július 30-án lenne 67 éves, ha nincs az a végzetes nap 2010 február 22-én. Emlékét Angela őrzi és ápolja, Facebook oldalán pillanatok alatt több mint 1500 barátja jelentkezett.
Nekem sokszor eszembe jut csibészes mosolya, ismételgetjük jellegzetes mondatait, kiszólásait.
Hiányzik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése