(sztem hang nélkül mesének is érdemes)
A két éneklő fa éneklése
Volt egyszer az erdő mélyén két éneklő fa.
Egyik az karácsonyos, a másik meg szilva.
Egymás mellett álldogáltak és énekelgettek.
Éltek, éltek, éltek, éltek, éldegélgettek.
Először a szilvafa rázta meg magát
elmesélte énekelve az ő magáját.
Aztán meg a karácsonyos rész következett
így énekelték el végig az életüket, hogy:
"Mikor először megláttalak: csíkosnak láttalak,
másodszorra láttalak: már zöldnek láttalak.
Harmadikra azt láttam meg: gömbölyű is vagy,
negyedikre azt láttam meg: aranyos is vagy.
Ötödikre azt láttam meg: jószívű is vagy,
hatodikra azt láttam meg: angyalos is vagy.
Hétedikre azt láttam meg: csillagos is vagy,
nyolcadikra azt láttam meg: virágos is vagy.
Karácsonyra azt láttam meg: alszani is kell.
Jóéjt Kedves Karácsonyfa, vár már a reggel!"
A karácsonyos nem szólt semmit, se nem énekelt,
izgult nagyon, várta már a karácsony reggelt.
Aztán mikor felkelt a nap meg az emberek
ennyit gondolt magájában, fütyörészgetett, hogy:
"Sej, haj, receruca, kukorica, persze!"
(lejegyezte: Katica)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése