Persze nem a zene kék, hanem a világítás volt végig „vízalatti“. Viszont az előadásmódban és a zenében volt egy kis hidegség, kékség. A muzsika posztrock-os progresszív metál, kicsit egyforma tempóban és hangulattal, de ettől függetlenül nem vált unalmassá a végére sem, bár egy idő után kezdtek elkalandozni a gondolataim. A zenészek korrekten dolgoztak, de kicsit talán visszafogottan, bár lehet ehhez az érzéshez a kék fény is hozzájárult. Számunkra ez a „nagy kékség“ meghatározóvá vált, ezért lett a cím az, ami. Mindenesetre meg fogom hallgatni a lemezüket, hogy pontosabb véleményt tudjak alkotni, mert alapjában véve tetszett.
Marionette ID from
simarafoto on
Vimeo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése