Money, money, money - Moliére abszurd: A fösvény (Két nézőpont, egy gondolat)

1.Szeretem ezt a fajta színházat. Szeretem, hogy nincs színpad, és hogy a díszlet is tulajdonképen csak egy falfestmény. Szeretem ha velem együtt pörögnek az események .. Talán benne vagyok a darabban is. Valamelyik szereplő jellemében. És így is jól érzem magam, nevetek a balgaságomon......
Akár játszódhatna ma is Molière Fösvénye. . ( szakmámnál fogva elég sokszor találkozom a mai pénzéhes Harpagonokkal és hallgatom sírásukat keserves és megrendítő életüket a pénztelenségükről ....)
Amikor készültem erre az előadásra arra gondoltam talán valami mai környezetben fogom viszontlátni, kicsit átírva, kicsit szabad szájúan, de nem . Kosztümös, korhű jelmezekben, nem nagyon elrugaszkodva Molière szövegétől mégis a mostani világba illesztve kaptam vissza ezt a komédiát. ( bár el tudnám képzelni ezt a történetet beágyazva a 21. század vállalkozói rétegének a megjelenítésében is....izgalmas lenne... )

--------------

2. Mikuli János a régi szokásához híven leporolta, lecsupaszította, lekarcsúsította, egy felvonásra húzta Moliére A fösvény-ének öt felvonását, ami első hallásra abszurdnak tűnhet, de nem ez az abszurd, hanem a helyzetek, a mai áthallások, a jelen életünk. Nem ártott a karcsúsítás, a darabot újraolvasva sincs hiányérzetünk. (A szöveg mintha nem az Illyés fordítás lenne, de a ferdítő sajnos nincs feltüntetve a színlapon…)

A JESZ, vagyis a Janusz Egyetemi Színház színpada egy tizenhetedik századi francia szalon égi mása kétdimenziós, falra festett bútorokkal - Mikuli Dorka munkája -, beleillene egy Karinthy Így irtok ti parodiába is (és ez nem véletlenül jutott eszembe,de várjuk ki a végét).

A ruhák korhúúúúúúak, a sminkek erősek, a szerepek kicsit túljátszottak, de csak egy kicsit, a valóság és az abszurd határán egyensúlyozva és néha átlépve, amit a világítás haragos zöldre váltása is jelez. A szerepeket az ifjoncok és a „régi nagy öregek“ (hárman) összecsiszolták, egyneműen tudnak megszólalni és meleget, széket, levegőtlenséget feledtetve kacagtatni. És néha ráébreszteni: ezeket a szavakat, gondolatokat nemrég hallottam! A világ semmit sem változott Moliére óta? Csak még abszurdabb lett? Itt köszön vissza Karinthy: a boldog vég most az Így irtok ti képeskönyvéből lép elő és mutatja, hogy így játsztok ti, kritikáját adva korunknak, színházunknak, életünknek, haláltáncunknak. Hiába van meg a szerelem, a család, hiába van meg a pénz, a vég csak látszólag boldog, de valójában sötét, fenyegető (amit a jól megválasztott zenei idézetek is erősítenek és külön erény, hogy mindez élőben, zongorán és énekhangon szólal meg). Nem akarunk ilyen világban élni, ahol mindent a pénz irányít, testet, lelket, hitet.

Másfél óra kacagás, másfél óra szembenézés: derekas munka, jó szórakozás.

(Xénia, Gandalf)


A fösvény from simarafoto on Vimeo.