Én itten csak állok a flaszteron, talpamat a cipőn keresztűl is nyaadossa a meleg beton, nyakamat kitekerve próbálok főkuszáni a szmogszurkálok csúcsára, mint nújorkban a csendőrök (Luise de Funes), a forgalom elsodor és már az óváros sikátorait koptatom, a bazár magábazár (á lá Bogárdi Alíz), a vizi-taxi ringató, a szellő kellemes és itt vannak a többiek is, csattognak a sietős talpak, gyöngyöz a verejték a homlokon, mindenki valamit adni akar nekünk (el), a homok a parton puhán cirógat, a tenger húvös, mint a Balaton júniusban, sütnek-főznek az Istenek, hol a nap, hol a csillagos lepel…
Hónap lesz telihód.
Tegnap a DUCTAC-ban (Dubai Community Theater and Arts Center) állva tapsót a közönség, már aki befért, mert ötvenen-százan hoppon maradtak. Vót ott TV, úság, lepedős kiőtözés és egyszerű hétköznapi viseletben a zenekart és a Perzsa Újévet ünneplő sokadalom. Mindenki tette a dógát, a zemberek pediglen hálásan fogadták.
Hirtelen ennyi, megyünk tovább tűtörnyot szemléni.
Itten most befejezem, pályinkát úgy kűdgyetek, hogy eene áztassa a pínzt!
(Tán Egy Balkáni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése