mert mindenbe beleütöm.
Ezért fejem e dísze egy nap elszelelt.
Ezután a fülem füllentette lángra gyúlva, szeret,
de megelégelve, hogy folyton fülelek, elszelelt.
A szám még egy ideig szájalt, de megunta köpni a vért.
Ezért röhögve az égre biggyedt és szélnek feszítette fogsorát.
Már csak a szemem maradt meg, a hazugság szúrta ki.
Ebből kifolyólag a földre csöppent és elkönnyezett.
Így, hát tökéletes lettem, alkalmas beilleszkedésre!
De miért fut mindenki előlem, mikor kezem emelem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése