Mi pedig több ezred magunkkal a Hercegnél jártunk. A Sziget nagyszínpada bedugult a gyülekezés alatt. Az a hír járja, hogy azért akart korán kezdeni, hogy ne legyen időkorlátja, ha kedve van, addig játszik, míg bírja. (Sokáig bírta! Az igaz, hogy majd egy órás késéssel kezdett, amiért kicsit megorroltam rá, de ahogy kijött a színpadra, mindent megbocsájtottam neki.) Ha láttátok a Purple Rain című fílmet, akkor tudjátok miről mesélek, ha nem, gyorsan nézzétek (nem igazán jó, de az a club hangulat…), mert az a club hangulat alakult ki pillanatokon belül, mint a filmben. Nagyszerű segítőivel eljátszotta minden ismert dalát: kőkeményen dübörgött a soul-funky és amikor kb. húsz perc elteltével egy lassú blues-ba kezdett, én hátast dobtam volna, ha lett volna hely mozdulni. A látvány, a hangulat, az öltözetek a hetvenes-nyolcvanas éveket idézték. Négyszer váltott ruhát és ezért háromszor tartott akkora szünetet, hogy a végének hittem, hiszen mindegyik rész közel órás volt… (Mások sokszor megelégednek ennyivel…)
A menedzsment megtiltotta a fotózást, így mi is csak a tömeg feje fölött tudtunk fényképezni, nem volt egyszerű! (Soha, senki nem fogja megmagyarázni nekem, hogyan tudott Simarafoto lábujjhegyen, fejek és hajak között ilyen felvételeket készíteni….)
Fél tizenegykor aztán az addig táncolva bulizó (egy lábon, féllábon, lebegő, stb…) tömeg legnagyobb bánatára véget ért ez a felejthetetlen este…
És ez csak a nulladik napja volt a Szigetnek!
Ma kezdődik, haha!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése