Kezdeti fáradtságunkból felocsúdva egy múltszázadi orfeumban találtuk magunkat és bár nem kenyerünk az ilyenfajta nosztalgia, de mielőtt menekülőre foghattuk volna, észre kellett vennünk a szomorú áthallásokat hazánk jelen helyzetére. Ez az „Így él(t)ünk mi“ a Manna produkció felvezetésében erősen politikusra volt véve, ami nem őket, hanem a mi jelenünket minősíti. (Itt kérem nem változik semmi!…) A zenét nem, de a mondanivalót élveztük (keseregtük bólogatva és nevetve) egy ideig, majd beleestünk az „ördög pörkölt“ kulináris csapdájába, ami szerintem egyenesen a fent nevezett seggéből pottyanhatott ki, olyan csapnivaló vólt. (Sok mócsing között két-három húscafat bőre eresztett zsíros, paprikás, sós lében. Fotó is készült róla, de megtekintve háborogni kezdett a gyomrom, így megkíméllek ettől benneteket. Ugyanennyi pénzért előző nap gasztronómiai és művészeti remeket kaptunk a Vylyan Teraszon!) Aztán ötöt ütött a toronyóra és a kisharsányi templom szomorú harangjainak hangjaihoz egy csendes Cseh Tamás dal csalta az emlékezés könnyeit a diszkrét megemlékezés résztvevőinek szemébe. (Itt most következzen egy perces szünet…………………)
A messzi Radzsasztánból érkeztek a zenészek, akik oldották a szomorú pillanatot főzéssel (dahl), mesével, zenével, tánccal, igazi keleti hangulatot és békét teremtve… azoknak, akik folyamatosan ott voltak, de mi ezt megtörtük (hogy később visszafeledkezhessünk bele) Lovasi és a Véletlennel és Lackfi Jánossal, aki a verseire írt dalok között igazi stand up komédiásként humoros műveivel szórakoztatta az egybegyűlteket. A zene kiváló volt és Lovasit is régen láttuk ilyen jó passzban. Aztán vissza a frissen főtt dahl és keleti muzsika varázsába és a Romungro Gipsy Band tradicionális, vidám roma muzsikájába.
Lovasi még egyszer kameránk kereszttüzébe került a Kiscsillaggal, és ezzel búcsúztattuk is az Ördögkatlan Fesztivált kicsit fáradtan és fájó szívvel, hogy holnapután hűtlenül a Szigetről jelentkezhessünk.
Jövőre Veletek ugyanitt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése