Ördög vigye ezt a mocsaras nyarat! Még a saját katlanját sem kíméli! Kell egy bárka ami átviszi a szerelmet a túlsó partra! Vagyis a kultúrát.
Mivel sajnos a „katlanozáson“ kívűl más elfoglaltságaink is vannak, a hirtelen (de nem váratlanul) lezúduló özönvíz miatt kicsit későn értünk vissza a Katlanba, így (de kár!) lemaradtunk a színházakról. Viszont azt megtudtuk, hogy a lezúduló égi áldás összedöntötte a Narancsliget színpadát, így a programokat át kellett szervezni (sikeresen) más helyszínekre. (Bérczes Lacit és csapatát dicséri, hogy kétségbeesés helyett azonnal munkához láttak és terveik szerint ma már minden a régi fényében tündököl.)
Most pedig amit láttunk! (Ez kicsit Monty Python-osra sikeredett…) Kiderült, hogy Lovasi Andrásnak a Kossuth-díja ellenére töretlen a népszerűsége. Háy János felkészült kérdéseire zenei kezdeteiről, magáról, elmaradt társairól, életéről és felfogásáról mesélt pár dallal megspékelve. A kicsit levegőtlen termet elhagyva igazi monarchiabeli kocsmába tévedtünk Hasek, Svejk és Tóth Zoltán jóvoltából, aki a sarki „talponülőben“ mesélte és énekelte el a derék katona kalandjait. Forma és tartalom szerencsés találkozása.
A Kistehén zenekar a picsába küldte az űrhajókat - új lemezük címét adva műsoruknak - kicsi, de lelkes közönségük nagy örömére. Közben egyfolytában borongott és csöpögött, kellett egy kis bor meg pálinka és már nem volt türelmünk kivárni a második színházat sem, hátha valami módon mégis beférünk… Mivel a Budapest Bárról a véleményünket már ismeritek (ha mégsem, akkor olvassatok kicsit vissza!) és ez - bár kétségtelenül a legjobb -, utolsó lemezük hatására sem változott jelentősen, ezért Kisharsányban próbáltunk pszihotikus mutánsokká válni a Pajta Caféban a Psycho Mutants jóvoltából, akik sikeresen őrjítették meg psychedelikus western-rock and roll-punk-mexikói-alternatív-stb zenéjükkel a lelkes ugrándozókat és fáradt szemlélődőket.
Közben a vízözön is folytatódott, valószínűleg a Budapest Bár rajongóinak nagy bánatára. Ezt nem kívántuk nekik!
Ezután már csak a hunyorgás maradt a vízzel borított szélvédőn át keresve az utat hazafelé, pedig éppen otthonról tartottunk az ismeretlenbe.
Na, mára ennyi kedves naplóm, holnap folytatom, vagy nem…………..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése