Ördögünk van 3 (Ördögkatlan)

Az előző napi égszakadás után a jó volt elheverni a Vylyan Terasz mediterrán lejtőjén kellemes borokat kortyolgatva. Közben irodalom és zene. Tóth Krisztína mesélt új regényéről és utána a Kampec Dolores nem könnyen emészthető (ha,ha, figyelni és gondolkodni kell!) műsorát csócsálta látható élvezettel a vájtfülü publikum.
Az újjáépített Narancsligetben (ez már Nagyharsány:)!) Menyhárt Jenő mesélt zenéről, életről, emigrációról, zöld mozgalmakról. (Hiányoltuk Háy felkészültségét és lényegre törő kérdéseit, megjegyzéseit…)
A Szoborparkban lassan, de biztosan gyülekezett, majd telítődött a tömeg Dresch Mihály-Lajkó Félix-Brasnyó Antal koncertjére. Mikor először láttam ezt az összeállítást, egy jó marketing fogásnak tűnt, ami nem durrant akkorát… Most összefogott-összeszokott remek produkciót élvezhettünk. Dresch és Lajkó stílusa és habitusa találkozott valahol félúton és mindkettőjüknek előnyére vált. Ritkán látni Félixet máshoz igazodni :). Remek koncert volt, nem szívesen búcsúztattuk őket.
Nem maradt más hátra, mint irány európa jelenlegi közepe, a nagyharsányi sporttelep és az Európa Kiadó. A régi, megszokott, bejáratott program oldottan, jókedvűen. Menyhártéknak jól áll az örök, megalkuvást nem ismerő lázadó póza. A közönség is lázadozott mikor abbahagyták és csak az Üvegtigris 3 hivatalos pálinkája maradt rájuk...