Vigyázz, magasfeszültség! - Cigány punk a Szigeten (Sziget Fesztivál 5. nap - a vég…)

A két hetes folyamatos fesztiválozás megtette a hatását, ezért az utolsó napon leginkább a Gogol Bordello-ra koncentráltunk… Koncertjük ugyanolyan intenzítású volt mint eddig, de zenéjük kicsit változik, köszönhetően a frontember brazíliai kirándulásának és az új, fekete basszernek, megjelentek benne a dél-amerikai, rap és reggae stílusjegyek. A színpadon egy dal erejéig megjelent Mitsura is, majd felcsendült röviden a Még egy tégla a falból és az egész vörösbor locsolásba torkollott… 45 perc után vettek csak egy mély lélegzetet és vertek át minket pár lassúnak induló dallal, hogy annál nagyobb feszültséggel robbanjon a színpad. Bebizonyították, hogy a rengeteg embert napsütésben is be lehet őrjíteni. (Később majd külön, részletesebben is mesélek…)
Olyan energiákat mozgattak meg és használtak el, hogy kellett egy kis szusszanás amúgy is lelassult csapatunknak… Séta közben a Kerekes Band bizonyult méltó ellenfélnek és a furulyán és kobozon brílliámsan előadott Woodoo Chile feldolgozásuk nem csak minket nyűgözött le.
A Blues Kocsmában próbáltuk lenyugtatni magunk, de a Blues B.R.Others nem engedte a Blues Brothers-től kölcsönzött stílussal, nótákkal és színpadi megjelenéssel. Az utánuk jövő The Bluesberry Band és Muck Ferenc viszont kellőképpen lehűtött kedvetlen játékával…
Több beszélgetésbe bonyolódva a White Lies-nak sajnos csak a végét sikerült elcsípni. (Örülünk a Sziget telefonos alkalmazásnak, de sajnos az értesítések olyan fű alatt érkeznek a hangzavarban, hogy hiába állítottam be őket, sok mindenről lemaradtunk…)
Már csak a fél egyre hirdetett záróbulit kellett volna megvárnunk (annál is inkább, mert Sziámi azt ígérte Öreg barátunknak, hogy itt fogja bemutatni a már előző posztjainkban elmesélt Pesszimista biciklista történetét, dalát), de mivel egy órakor még mindig a szerelésnél tartottak, ezért a HÉV felé vettük az irányt, hogy együtt várhassuk sorstársainkkal a szerelvényt…
Idén - nekünk - ennyi volt a Sziget. (A részletekre - mint ígértem -, még visszatérünk.)
Jövőre majd (remélem) meglátjuk!