Mivel lemezeiket ismerem és kedvelem, ezért fontos volt, hogy mi is ott legyünk. Az első pillanattól kezdve fantasztikus energiák szabadultak el, pillanatok alatt megtelt a Sziget Nagyszínpadának katlana. Deborah „Skin” Dyer sem magát, sem társait, sem minket nem kímélt amikor a közönségre vetve kézről-kézre adatta magát, majd testét feltornászva egyensúlyozott a vállakon, fejeken. Lassú és veszélyes, a biztonságiakat rémítő sétája közben pedig végig énekelt, majd a színpadra visszapattanva mosolyogva nézett végig a tomboló, megbabonázott tömegen. A kameramanokra is rámászott, veszélyeztetve, hogy meglepetésükben eldobják a szerszámaikat (haha, kettős jelentés!). Volt akit elölről, volt akit hátulról támadott le és volt akinek az ágyékához dörzsölte a fenekét…
A zenéjük valahonnan a Rage Against The Machine bölcsőjéből nőt ki, egy ismert ugrálós témát többször eljátszottak átkötésként, levezetésként. Az ének dallamosabb, bár ezt inkább a lemezeken lehet hallani, mert Skin hangjának hallhatóan valami baja volt, amit üvöltéssel pótolt. (Aki nem ismerte eddig, azt nem zavarta.) (Igazából minket sem, csak kicsit hiányoltam a megszokott remek éneket.)
Összességében lenyűgözte a zenekar nem csak a rajongókat, de a kétkedőket is, a fekete tigrist pedig megválasztották az idei Sziget királynőjévé.
Skunk Anansie (Sziget 2011) from simarafoto on Vimeo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése