A Peszimista biciklista igaz története

        Hó vót, hó nem vagyok, tőtént egysze nagyon rég, hogy a még negatíve Öreg drótszamáron esett bele egy buliba, aholis (alchocolist) megismerkedett a már akkó is két nevű Sziámi-Sziámival, röviden Sziámival. Miközben teetek-mútak az órák és a szeance egyre ordasodott, a még csikó Öreg büszkén mutogatta biciklijét és villamosbérletét. A mindig mindent tudni akaró Sziámi szóvá is tette, hogy minek van bérlete, mikó kerekezik. A Zöreg nem jött zavarba és természetes büszkeséggel, hogy ne mondjam, hetykeséggel vágta rá:
       - Háát, ha eromlik, vagy megfúják, haza tudjak menni.
       - Akkó te egy pesszimista biciklista vagy! - kapcsót rögtön a gyors észjárású Sziámi.
Ez annyira megtetszett mindenkinek, hogy megbeszéték, ebbő dal fog képződni.
       Teetek-mútak az évek, de a szikra csak nem akaródzott kipattanni Sziámi fejébő, mígnem megint arra járt egy koncert ürügyén és Öreg emlékeztette igérményére. Rögvest e-mail címet cseréltek és levélváltották a tegnapiakat.
       No, de itt még koránt sincs vége a mesének, hiába dörzsölitek ámos szömiteket! Miközben Öreg a közlési engedély kérésünket továbitotta, a szerző szemire hányta, hogy nincs benne a dalban a bérlet! He!
Így vevén ígéretet a történet teljessé tételére és esetleges megdalolására bárki által.
       Mikó mán a bérlet is ott fog kukucskáni a sorok között, akkó majd fojtassuk a mesét, most pedig aluggyatok büdös kölkök!
(Tán egy balkáni)