Régen, ha az ember beteg volt rászánt egy napot, elment az orvoshoz, elmondta a baját és jó esetben táppénzre vették, még jobb esetben idővel meggyógyult.
Most, a fejlett XXI. században fél napos hiábavaló telefoncsöngetés után (nem veszik fel) a beteg elbotorkál az SZTK-ba, kér időt a betegségével foglalkozó orvoshoz és jó esetben egy hónapon belül, rossz esetben akár fél év múlva már el is tudja panaszolni a betegségét, ha addig bele nem hal.
A háziorvosnál éppen soha nem tudnak időt adni, viszont mindig a később érkezőket szólítják. Nem rég az is megtörtént, hogy mikor édesanyám a hívásra belépett a rendelőbe, az „orvos“ rákiabált, hogy azonnal menjen ki, nem látja, hogy rendelés van?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése