A buddhizmus alaptanítása szerint, mindennek aminek kezdete van, van vége is, így szükségszerű, hogy minden ami keletkezett el is múljék. Éppen ezért semmi sem állandó, amelyet jelen létformánkban megismerhetünk. Minden evilági dolog valamilyen módon a keletkezése és az elmúlása közötti köztes létben időzik..." Tibeti Halálmeditációk - a szerk )
„A delphoicától jóslást kértek az emberek, a jövőjükre, a sorsukra voltak kíváncsiak. A jós azt felelte: ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is.” P.P.
Itt vagyok!!:)))
És ezt most rendkívül nagy örömmel mondom!
Elmúlt a Karácsony, az Újév…
Nálam kicsit sajátosan, kicsit másképp, mint eddig…
Egy szép decemberi napon mentünk végig a Dózsa György úton.
Gábor önfeledten mesélt, a hó sűrű pelyhekben hullt, szólt a rádió, örültem az új kabátomnak, jó meleg volt az autóban s mi suhantunk át ötvennel a Dózsa György úton a teli piroson…………..
A Dembinszky út két oldalán lévő kocsisorból, bár- gondolom – már rég zöld volt, senki sem indult el (tán tátott szájjal nézték a kis piros Ford-ot, mint az oázisok lakói, amikor lila nadrágban, fekete színű, ámde szabályos légiós uniformisban, napszemüveggel, s lakkbőr táskával elvonult előttük a Láthatatlan Légió) s a fehér angyal mellé felsorakozott valamennyi véd- és dac- angyalom is, úgy hiszem.
Lehet, a szárnyakból lehulló pihék sűrítették a hópelyheket?
És nem is láttam akkor ott az Angyalok erdejét, bár állítólag ott kellett lennie, de valószínű, akkor minden angyal otthagyta azt az erdőt…
(Mondtam is Gábornak, hogy szerintem én összehugyoztam magam, de a következő piroson már nem engedtem átrobogni, némi sikoltozással. Gondolkodtam is, hogy fele lányomat se kapja meg, s ugrik az egész királyságom.)
Ez volt az évben számomra az –egyik – újjászületés.
Akkor el is határoztam, a többit már csak úgy formálisan élem át, s azt is félgőzzel. Persze, aztán azért nekem is volt Karácsonyom, három (itt, ott, s amott) karácsonyfás, angyalos, halászleves, Jericho-rózsás,családos – kiegészülve új tagunkkal, Spurival, az ideiglenesen állomásozó patkánnyal - és volt január elsején szilveszterem is. Újévem meg sokszor, már előtte is.
Az egész év változásról, fejlődésről szólt.
Lehet, a Dózsa György- Dembinszky sarka volt a pont, mikor egy pillanatra megállhattam, számot vethettem, s mehetek tovább, az új változások, az új tanulnivalók, az új sors-feladatok elé?
Majd egy éve kezdődött a változás, s elővettem a Taot, s minden napnak megvolt a maga része, mikor azt értelmeztem magamban, a könyveidben a tanmeséket elolvastam, s próbáltam magamban elhelyezni, s magamat megtalálni az általad szélesre tárt világban. Akkor már készültem s tudom, sose hagyhatom abba…
Mikor a lányom két éves volt, Szilveszter éjszakáján elhatározta, megvárja az Újévet.
Nagy érdeklődéssel kérdezgette egész este, mikor jön az Újév?
Este tíztől, ahogy egyre fáradtabb s nyűgösebb lett, egyre többször s egyre türelmetlenebbül kérdezgetett, s várt.
Éjfél, pezsgő, Himnusz, jókívánság, s ő rám néz csodálatos, egyik kék, másik barna szemével, s megkérdezi: Hol van az az Újév?
Bravúros szülői teljesítményem volt, hogy akkor és ott hosszas filozófiai fejtegetések helyett azt mondtam, tudod, ez egy szokás, a felnőttek néha bizonyos időhöz kötnek dolgokat. Ilyen az Újév is, semmi különös, csak éppen a naptárban egy évvel többet írunk, s ezt ünnepeljük.
Ebben megnyugodva el is vonult aludni, s remélem, megértette, amit később, sokkal később próbáltam mondani, s egész életemmel megmutatni, hogy az élet változásai nem követik az évszakokat, a kiemelt ünnepnapokat. Az ünnepek kissé formálissá is váltak, betartjuk, mert szépek, de az igazi változások mindig bennünk zajlanak, s az ünnepek is belőlünk indulnak, mert mindig, minden pillanatban benne vannak s azt a pillanatban észre kell venni, mert ha elengedjük, a végén az egész élet száll el vele.
Vagy ahogy te írtad:
„A múlt már nincs. A jövő még nincs. Egyetlen valóság a jelen.”
A jelenben-élés annak a titka, hogy észrevegyük, mi a szép, mi az értékes, mi az, ami a napunkat tartalmassá s igazzá teszi.
S mégis….
Hiába élek a jelenben, dolgozom, s alakítom lelkem, képzeld, elkezdtem álmodozni..:)
Valamit nagyon, de nagyon el szeretnék érni.
Ez is változás lenne, de én most másképp teszem, mert megváltoztam én is.
Ez is jól mutatja, mennyit fejlődtem, már nem úgy formálom, ahogy tettem volna rég, nem akarom a sorsot úgy irányítani, erőszakosan, ahogy párszor, s lőn az egész tragikomikus helyzet- és életkép.
Nem, nem megyek elébe, bár meg tudnám tenni most is. És néha erős a kísértés.
De nem. Hónapok óta tudom, mit akarok, de nem teszek lépést se érte.
Akkor kicsit megfogtam a szárnyak csücskét, de elengedtem, mert nem éreztem, hogy foghatom erősebben. És még nem is értem meg akkor rá. És azt se éreztem meg teljes bizonyossággal, hogy ez lenne, amit várok.
Így hát meglátom, mi lesz.
Ha valóban arra visz, akkor meg kell lennie, így vagy úgy, de mindenképp.
Ha pedig nem ez az utam, ha a karma mást rejt számomra, legyen.
Kicsit sem mondom, hogy az első percben nem veszteségként fogom majd fel, hogy le kell számolnom egy újabb ábránddal, de meg fogom tenni. Meg tudom tenni.
Mert amit és ahogy akar a végzetem, el kell fogadnom, s most már tudom, úgysem tudok sem okosabb, sem boldogabb lenni a saját elrendelésem ellen.
Megadtam az árát, míg megtanultam, de megérte.
Mindenesetre, ahol - mikor még zöldek, épp sárgába fordulók voltak a fák s víz folyt, mert azt a valamit szökőkútnak csúfolták-, bedobtam a három érmét, most elsején arra jártam, s bedobtam a nagy semmibe – kis képzelőerő, s máris csobog a víz – a kettőt.
Nem beavatkozás a dolgok rendjébe, csak apró vesztegetés..:)
Tao:
„Tégy tett nélkül,
intézz intézkedés nélkül,
ízesíts íz nélkül.
A nagy: csupa kicsiny; a sok: csupa kevés.
Gyűlöletre feleljen megbecsülés.
A nehéz legyőzése könnyűvel indul.
A nagy megtevése kicsinnyel indul.
A nehézség az ég alatt
a könnyűn alapszik,
s a nagyság az ég alatt
a kicsinyből gyarapszik.
Ezért a bölcs
nem cselekszik nagyot,
így teljesít nagyot.
Nem érdemelsz bizalmat,
ha túl-sokat ígérsz.
Ahol sok a könnyű,
ott sok a nehéz.
Ezért a bölcs
nem kerüli a dolgok nehezét,
az erőlködés mégse veti szét.”
S0phia
Gandalf: Tudom, hogy és-el nem kezdünk mondatot, de ebben direkt vannak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése