2021. július 1., csütörtök

Ördögkatlan programinfó


 "Kedves Katlanos Barátunk!


programinfó

  1. Maszkpersely

Háy Jánostól kaptuk a gondolatot, Lengyel Csabától és csapatától, a „Játéknap Kft.”-től kapjuk a megvalósítást. Augusztusra megépül Nagyharsány központjában egy játékos kocka, fennkölten „vírus-emlékműnek” is nevezhetnénk, de mi maradunk a maszkperselynél, ez jobban illik hozzánk. Ebbe a perselybe feleslegessé vált maszkjainkat fogjuk bedobni-elzárni – amikor az Idő engedi azt.

Talán már az idén, talán csak jövőre, a 15. Ördögkatlanban.

Vágyaink szerint ott virít majd örökre bezárva egy végtelenül sokszínű, de szomorú világ, hogy ne felejtsük, ezek is mi voltunk egyszer. 

Miközben a csúszdákon viháncoló gyerekek ezzel mit sem törődnek majd – és ez így van jól. 

Ez az egyszerű, de felemelő gesztus magát az Időt próbálja megragadni. Múlt és Jövő találkozási pontja a Jelen minden momentuma, és ha ez az aktus egy közösség személyes jegyeit hordozó, kitüntetett pillanata, az maga a közös ünnep. Erre a közös ünnepre készülünk.


  1. Offline-folytatás

Nagyon jó és ritka érzés, hogy az ember azt érzi, van értelme annak, amit csinál. Például hogy hírlevelet ír. Ez történt ma, pénteken délelőtt, amikor Márton, régi katlanlátogató Brüsszelből felhívott, hogy a múltkori hírlevélben megtetszett neki az Offline Udvar gondolata, és hogy Gabi, a felesége, nap mint nap tartana ott nekünk egy olyan társasjátékot, aminek hívószavai: önismeret, kapcsolatok, visszajelzés, elengedés, megújulás, együttműködés, érzelmi és társas intelligencia. És ez akkor így lesz, köszönjük.


hasznosinfó

Szeretnénk hasznosak lenni, de nem könnyű. Ma megint volt egy kis enyhítés (illetve amint 5.5 millió oltott lesz), és jövő héten majd jogászokkal bogozgatjuk a Magyar Közlönyt, mit szabad és mit nem. Az egyértelműnek tűnik, hogy a szállásokon nem fognak igazolványt kérni. A karszalaghoz (napijegy, bérlet) egyelőre kell. Ahogyan a nem oltott 18 év alattiak is csak oltott felnőtt kíséretében jöhetnek a programokra.


napi líra

Háy János egyik írásából idézünk, és titkon azt reméljük, a maszkpersely avatásán felolvashatja majd a teljes szöveget: 

„… 

  Ha majd lehet, és ezt mindig lehet, nem félek attól, hogy mekkora a mindenség és nem bánom, hogy nekem csak annyi rész jutott, amekkora vagyok, és örülök, hogy van a világban nagyság, és hogy az egész olyan egyszerűen működik, mint egy gyerekvers, tavasz, nyár, ősz, tél, s hogy én ebben kicsi pont vagyok, de vagyok. 

  Ha majd lehet, és ezt mindig lehet, örülök annak, hogy nem vagyok különleges, csak olyan, mint mindenki, s mert én vagyok az, aki ebben az énben él, ettől mégis különleges vagyok, s hogy nem kell hozzá semmi csak én, meg mondjuk te, hogy boldog legyek.

  Ha majd lehet, és ezt mindig lehet, szeretni fogok mindenkit, akit szerethetek, különösen téged és itt gondolok valakire, ugye te is gondolsz valakire?, s mindent megteszek, hogy ezt észrevegye.

  Ha majd lehet, ha majd lehet, ha majd lehet,

  hagyni fogom, hogy engem is 

  szeressenek.”

Nincsenek megjegyzések: