MAB nem az a Mab - Mátyás Attila Band

"Mab királynő: Kelta tündérkirálynő, Hadistennő, mégpedig az a fajta, aki tevőlegesen is beleavatkozott a küzdelembe. Testi szerelem, termékenység, bosszúállás, háború istennője, és a mágia nagy értője."
(ravasztavasz)

Ez nem az a Mab, ez tetkós és trióban nyomja a rockot, ami mint tudjuk, örök. Az elején figyelmeztetnek is, hogy hangosak lesznek, mert ez rock zene. Aztán a hangerő olyan, mint mindig, de a hozzáállás az tényleg rockos: keményen teker a két gitár és püföl a dob. Mátyás Attila az F.O.System-ből „maradt“, ezért a saját számok mellet régi F.O.S.-t is játszanak - megint összeáll hamarosan a banda - és kiegészítik a Depeche Mode Personal Jesus feldolgozásával. Lendületes, jó hangulatú koncert, pózolnak a színpadon a saját örömükre és a fotósok kedvére. A zene a múltat idézi stilárisan, a koncert lendülete elfedi a lemezek „nem szeretett“ dolgait, ezért jól érezzük magunkat, de nekem közben mindig eszembe jut Mab Királynő, Shakespeare és a Rómeó és Júlia:

MERCUTIO

Hát mért gondolod?

ROMEO
Mert éjszaka erről álmodtam.

MERCUTIO
Én is.

ROMEO
Mit?

MERCUTIO
Azt, hogy aki álmodik, csaló.

ROMEO
Csak öncsaló, mert álma, az való.

MERCUTIO
No nézd, a Mab királyné járt tenálad,
A tündérek bábája, oly parányi
Alakban jön, mint városi szenátor
Mutatóujján a gyűrűs agátkő.
Aprócska, kis könnyű fogatba hajt át
Az emberek orrán, mikor alusznak.
A kerekek küllője nyurga pókláb,
A hintó födele egy szöcskeszárny,
A hámja finom pókháló-fonál,
Gyeplője a hold lucskos sugara.
Ostornyele tücsökcomb, rost a szíja.
Csöpp, szürkementés szúnyog a kocsis,
Félakkora, mint a kövér kukac,
Mit rest cseléd a ujjából vakar ki.
A kocsiváz egy üres mogyoró,
A mókus eszkábálta, vagy a vén szú,
Kik ősidőktől tündér-kocsigyártók.
Így robban át a szeretők agyán
Éjente, és az álmuk szerelem,
Udvarló térdén, s udvarlás az álma,
Fiskális ujján, és az álma pördíj,
Nők ajkain, s álmukban csókolódznak.
De Mab ha mérges, szájuk hólyagos lesz,
Mivel a habcsók nékik is megárt.
Nem egyszer udvaronc orrába vágtat,
S az erre már kitüntetést szagol,
Máskor dézsmás malacka farkhegyével
Csiklandja az alvó papocska orrát
És az plébániáról álmodik.
Majd átrobog a katona agyán
És álma sok-sok nyakszelés, spanyoltőr,
Les és roham, aztán öt ölnyi mély,
Jó-nagy ivászat; hirtelen a dobszó
Pörög fülében, fölriad, ocsúdik,
Kicsit szedi a szenteket az égből
S megint elalszik. Ő, a Mab királyné,
Lovak sörényét éjjel egybefonja,
Csombókos hajba süt varázsgubancot
S hogy szertebontod, az babonaság.
Boszorka ő, a lányt, ha háton alszik,
Megnyomja, terhet bírni így tanítja,
Hogy jól feküdjön majd asszony-korában.
Ő az, ki…

ROMEO
Hallgass, Mercutio, hallgass.
Semmit beszélsz.

MERCUTIO
Hisz álomról beszélek,
Amit csupán a henye agyvelő szült
És semmiből a képzelet koholt.
Matériája vékony, mint a lég
És csapodárabb, mint a szél, mi mostan
Észak fagyott keblén kacérkodik,
De nyomba megharagszik, délre rebben
S csorgó harmatba fürdeti az arcát.

Fordította: Kosztolányi Dezső

Mátyás Attila Band from simarafoto on Vimeo.