Középiskolás koromban találkoztam egy antikváriumban a Város és a kutyák című könyvével és annyira beleszerettem, hogy előjegyeztem minden Llosa regényt, amit bevisznek. Így jutottam hozzá a Négy óra a Catedrálban és a Vörös palotá-hoz. Számomra azóta is ez a három regény a főműve. Az "új regény" stílusában szabadon bánik a térrel és idővel - ezt a technikát később Tarantino tette populárissá - és komoly munkára készteti az olvasót ha érteni akarja a cselekményt is, amely szerteágazó és szövevényes, a hatalom és a kisember, a társadalom alján élők viszonyát és életét, működését taglalja. Annyira megszerettem ezt a kirakósjátékot, hogy magyar tanárnőm döbbenetére és ellenkezése ellenére szabadon választott érettségi tételnek Llosát és előbb említett három művét dolgoztam ki. Máig sajnálom, hogy nem ezt a tételt húztam...
1 megjegyzés:
A magyartanárnők abban az időben mindig mindent elleneztek ami nem illett bele az akkori órakeretbe...és nem a kötelező olvasmány része volt. És egyáltalán nem bírták, ha az ember kicsit másként gondolkodott....a mi középiskolánkban legalább is így volt.
Nem tudom, most is így van?
Megjegyzés küldése