Lajkó Félix és barátai

Megvallom, nem volt nagy kedvem elmenni, mert idén már többször láttam duóban és zenekarral is. Egyedül csak az vonzott, hogy kíváncsi voltam, milyenek lehetnek együtt ennyi év után Dresch Mihállyal. Amikor a barátok nélkül kijött a hegedű-brácsa duó, elkezdett zakatolni az agyam:
- Hol a Dresch? Már megint ketten? Ezt már láttam nemrég. Megvan lemezen is. Miért kell ezt megint végig… - és mire eddig eljutottam, észrevétlenül magába szippantott a színpadról áradó erő, energia és szenvedély. A szokott szeretett darabjait játszotta, de kicsit másképp, … mindig kicsit másképp. Brasnyó egy pillanatra sem vette le szemét Félixről, hogy követni tudja minden megszülető gondolatát, rezdülését. A közönség hálásan jutalmazta az újjászülető zenei világot és bravúros technikát. Nem is hagyták abba, míg a szokásos darabok el nem fogytak, így a két zenekarra hirdetett koncertből tulajdonképpen három teljes produkció lett. Szünet nélkül követte Dresch Mihály, aki először népzenét furulyázott brácsa és bőgő kísérettel. Értettem a koncepciót, hogy a népi alapokról induló Lajkó után ő a népdaltól jut el a jazz-ig, de az én fülemnek Félix sokrétű zenéje után ez kicsit idegen, vékonyka volt. Szerencsére hamar csatlakozott az újvidéki hegedűs is és a furulya és saxofon már teljes pompájában szólt és mindenki brillírozhatott szólókkal. Saját világ, népzene, jazz, e három körül forgott az este és kétszer hallhattuk Lajkó kedvenc füttyös számát is előszőr duóban, majd Dresch erdei madárhangokat idéző bevezetője után erősen jazz-esen. Természetesen a siker nem maradt el, alig tudtak lemenni a színpadról, hogy átadják a helyet a kicsit későre csúszott török zenekarnak,
de erről majd egy másik postban…


Lajkó Félix és barátai from simarafoto on Vimeo.