Huhhh! Balkán Világzenei Fesztivál 3. nap.

És milyen jól indult! Ahogy beléptünk az Uránia Moziba a büfések mosolyogva tolták ki a pultra a tequilás és a Teleki villányi cabernet saugvinon-os teli üvegeket, hogy lám feltöltötték a készletet, lehet fogyasztani.... ( az előző este már a szünetben elfogyott e finom lé....)
Most bizony talán még a nyakukon is maradt, ahogy elnéztem a lézengő-gyülekező közönséget.
Nem tudom miért kell az utolsó napra hagyni a leggyengébbeket, amikor a jegyeket vettük, már akkor morfondíroztunk a 3. napról, hogy vegyünk-e vagy sem.... na mindegy a kétnapos bérlet miatt megérte...
Szóval úgy fél házzal indult a dolog és igen lassan szivárgott a nép be a moziba. Az első fellépő a török Yakaza Ensemble nevű formáció volt: Látványos vetítési ígérettel , egy belső álom és látomás kíséretével.......Hááát.. ami azt illeti az álom és belső látomás részemről teljesült , mert a harmadik zenei résznél úgy ahogy voltam elaludtam. Időnként felriadtam a belső látomás miatt, de lehet, hogy csak a Lumnicer nővérem orrom előtti hadonászó karja ébresztett, aki így tesztelte az alvó-ébrenléti állapotomat.

A látványos vetítési kisér(l)et , a technika ördöge miatt nem mindig jött össze, talán annyiban volt érdekes számomra, hogy még nem láttam visuál jockeyt egyszerre vetíteni is meg bassz gitározni is.
Aztán annyira elvont volt a zene, hogy a közönség először nem is tudta, hogy mikor kell tapsolnia, de a zenekar egyik tagja azzal megoldotta a helyzetet, hogy amikor befejezett egy részt meghajolt. És taps. Illendően. Annyira belső utazás volt ez a zene a sötétségtől a világosságig, hogy amikor vége lett a koncertnek, kifelé menet láttam, az emberek most ébredeznek az alfájukból és ásítozva támolyognak a büféspult fényei felé, hogy ott megvilágosodva magukhoz térjenek.
Na és csak ezután jött a Fanfara Shavale! Ébresztőnek....már akinek , mert én annyira lementem alvó szintre a Yakazáéktól, hogy felőlem akár a fülembe is trombitálhattak volna mind a kilencen akkor is csak alvás...

Nem tudom de nekem ez a lakodalmas trombitálás nem jön be.... Igaz erre már majdnem megtelt a nézőtér is. Az is igaz, hogy nem igen roptak rá a széleken.... nem úgy mint a Mahalai Rai szintén román zenész banda előadásán az Ifjúsági Házban valamikor szeptemberben ... szerintem inkább őket kellett volna ide hívni, akár másodszorra is....
(xénia)

Kifelé menet találkoztam fúvós kollégával, aki búsan panaszolta, hogy megfájdult a füle a rezektől. Igaz, Ő a "lélekzenét" és nem az "erőzenét" műveli...
(Gandalf)