A 70-es évek elején születtem egy dunántúli községben. A lakosok többsége Németországból, a Fuldai apátság falvaiból jött a faluba. Egy létszámmal növeltem a családot, mint második lánygyermek. Anyám ekkor is úgy érezte, csalódást okozott édesapámnak, mivel később megtudtam, születésem előtt már megkaptam a nevem. Ez nem volt más, mint a Róbert név. Hát ebből Bella lett és ennek Anyu örült a legjobban, mert a férfi nemet, hááát, hogy is mondjam, semmirekellőknek tartja mind a mai napig. Nővéremmel, Dórival többé-kevésbé jól megvoltunk. Anyám otthon volt velünk, Apu pedig a városban, Pécsen dolgozott 3 műszakban egy Építőipari vállalatnál. Eléggé apás voltam, ezért nagyon hiányzott a jelenléte nap mint nap. Anyám egész nap mosott, főzött, tette a háztartásbeli nők dolgát, így nővéremmel valahogy mindig sikerült feltalálni magunkat.
Kotrely mamámat nagyon szerettem, sokszor elvitt sétálni, vagy a falubéli kis ÁBC-be, a csarnokba, ahová friss tejért mentünk. Ilyenkor pár lépés után mindig összetalálkozott egy-egy barátnőjével, hol Liszi nénivel, hol Lejpszósszal. Persze ilyenkor nem magyarul, hanem svábul beszéltek, amiből egy szót sem értettem, kivéve egy-egy keresztnevet. Egyik nap mikor már óvodába jártam és Kotrely mamával együtt hazaértünk, megtudtam, hogy kistestvérem lesz. Kicsit felkavart. Ekkor úgy 5-éves lehettem és persze a legelső érzés az a féltékenység volt. Igen, azt éreztem, mi lesz majd ha megszületik, biztos csak körülötte lesz mindenki, akkor Apu már nem is fog mesélni nekem? Ha Apu otthon volt, beültem az ölébe és nagy szemekkel figyeltem ahogy csak ő tudott mesélni és mindig izgultam, hogy a kis fehér cirmost ne kapja el a róka, sem a farkas. Nem könyvből mesélt el történeteket és ezért még izgalmasabb volt az egész. És most jön egy kistestvér, én pedig láthatatlan leszek?
Nővérem, Dóri, inkább anyás volt, ott sürgött-forgott Anyám körül és mindig hallottam, hogy dicsérgeti: milyen ügyes vagy Dórikám, te olyan leszel mint én, szorgos, dolgos, rendes kislány. Ezek a szavak nekem nagyon fájtak. Nem igazán kaptam én dicséretet anyámtól, inkább próbált onnan elhessegetni, hogy menjek az udvarra és játsszak ott, csak feltartom és nem haladna tovább a munkával.
Már elég nagy pocakja volt Anyunak, így Mami ha tudott besegített a munkába. Az udvar, a pince és a kert közös volt Mamiékkal és ha Papi netán hangosabb gyerekzajt hallott, kijött és kiabálva helyreutasított mindenkit. Italozott, durva, mogorva ember volt, aki szüleimet és nővéremet sem szerette. Nyugdíjasként sokat volt otthon. Havi négy alkalommal kellett lottó szelvényt vennem neki, szinte már függő volt ebben is, mint az italban. Egy nap Apu jött be örömmel a konyhába és elmondta, megszületett a kistestvérünk, szépen felöltözünk és bevisz minket a kórházba... Kint ültünk a folyóson, ott megláttam egy kb fél méteres fából készült elég élethű gólyát és rákérdeztem:
- Apu Annát is a gólya hozta?
- Igen Bellám, őt is a gólya hozta mint a többi kisbabát.
... Kinyílt egy kis szoba ajtaja, a nővérke mondta, hogy tessék apuka, bemehetnek a lányok és megnézhetik a kistestvérüket. Mikor odamentem, én egy kisöreg, ráncos, kopaszka kisbabát láttam, aki csak sírt és anyám próbálta megnyugtatni.
Hazafelé menet kérdeztem:
- Apu, Anna mikor jön haza, még sokáig lesz a kórházban?
- Nem, talán már pénteken haza is hozhatom a kistestvéred.
És eljött a nap mikor valóban hazaértek. A szomszédok átjöttek gratulálni, kisebb ajándékokat hoztak, és este a család mind az öt tagja ott, abban az egy szobában volt együtt. Láttam ahogy anyám szoptatni próbálja Annát, de nem sok sikerrel. Már nagyon késő lehetett mikor nagy sírásra ébredtünk Dórival. Felpattantunk az ágyból és láttuk, hogy anyám ismét próbálja elaltatni kistestvérünk, de mivel fáradtságánál nagyobb volt az ingerültsége, apu átvette és most ő ringatta Annát. Másnap örültem, hogy oviba megyek és nem kell otthon lennem, itt Erzsike néni legalább odafigyelt rám és jól megvoltam a többi játszópajtásommal is. Azonban odahaza egyre nagyobb volt a feszültség. Nagyapám állandóan kiabált, hogy mikor hallgat már el a gyerek, a másik kettő mit keres az ő udvarán, inkább menjenek máshová, és csak le-föl járkált a gangon kiabálva. Dórival felmentünk a nagy kertbe, ahol nem zavart minket senki. A kedvenc kis kék fonott kosaramba virágokat szedtem, aztán felmásztunk a nagy diófára és elég hamar elment a nap.
Anyámnak és Maminak egyre több munkája akadt, ezért néha-néha átküldött Anyám, hogy:
- Öregapád majd játszik veled, menj csak át hozzá!
Nagyapámat nagyon nem kedveltem, a gonosz lelkéhez még egy ijesztő külső is párosult. Vékony, magasabb testalkata volt, bőre olyan barna, mint aki mindig a napon van, tele ráncokkal, sötétbarna, mélyen ülő szemei csak úgy sugározták a gonoszságot. Mondta, hogy „ülj ide mellém az ágyra és eljátsszuk a hét fogást“. Hosszú, barna, szőrös kezei térdem fogdosták és csak azt éreztem, hogy egyre feljebb halad vele.
- Ugye, milyen kellemes és jó játék ez nekünk! Ez lesz a mi kis közös titkunk. Jó kislány vagy és nem mondod el senkinek, ugye?
És már ott volt hosszú ujja, hogy máshol is játszadozzon vele. Én erősen megmarkoltam a kezét, próbáltam elrántani onnan és kiszaladni a szobából, de megragadott erősen, visszatett az ágyra és azt mondta:
- Nem mész sehová, még nem fejeztük be a játékot! - és újrakezdte a hét fogással és most már rózsaszín bugyim is félig lekerült rólam. Mikor befejezte a mocsok amit akart, visszaigazította a fehérneműm. Próbáltam ismét szaladni, de megint elkapott és ütni kezdett miközben ezt mondta:
- Ami ma itt zajlott azt nem szabad elmondani senkinek! Igérd meg itt a papának, hogy ha szólok, hogy gyere át, itt leszel, majd én vigyázok rád.
Mikor elengedett, annyira szaladtam, hogy a küszöbnél el is estem. Gyorsan felálltam és csak futottam fel a kertbe, úgy éreztem most fogok megfulladni, meghalni. Felmásztam a diófára, jó magasra és többé nem akartam onnan lejönni, ott biztonságban éreztem magam. Most mi lesz? Mi ez? Mit csinált velem? Lesz ettől valami bajom? Potyogtak a könnyeim, testem pedig annyira remegett, hogy a fa egyik ágába kellett kapaszkodnom. Már sötét volt és én még ott gubbasztottam a fa tetején, mikor hallottam, hogy a nevem kiabálják és keresnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése