Az orosz falvak asszonyai című mű története és három karaktere nagyon közel áll ahhoz, hogy színpadon is meg tudjon szólalni.
Az adaptációt a rendező, Hidvégi Nóra, Garai Judit dramaturggal készítette el. Egy átlagos este. Egy New York-i lakás. Egy roskadásig megterített asztal és rengeteg alkohol. Három nő, három teljesen különböző karakter, mind egyik valamiért idegen abban a városban, ahol találkoznak, beszélgetnek, élnek. Abban viszont mindannyian egyformák, hogy odaadóan tudnak szeretni. A Rövid című előadás azoknak szól, akik nagyon tudnak/akarnak szeretni, akik nem tanulnak meg szeretni; akik elfogadják azt; akik bizonytalanok, de vágynak a bizonyosságra; akik képesek őszintének lenni, akik elfogadják a sorsukat; akik a választott útról nem térnek le, legyenek azok nők vagy férfiak. Bővebben...
Premier: 2012.03.13., 19:30 Thália Színház
További előadások: 2012.03.21., | 03.25., 19:30, Thália Színház
„Emerkettős zene!“ - jellemezte egyszerűen Xénia a Hated Tomorrow koncertjét. Igaz, hasonló gitár centrikus pop-altereket kilóra nyomnak a még mindig leghallgathatóbb (bár változó színvonalú) magyar zenei rádióból. Fő jellemzőik, hogy ha nem ismered a dalokat, vagy jól a zenekart, meg nem mondod, hogy éppen ki sikálja a divatos húrokat. A hangszerelés, a dalok, a dallamok deja vu-jében tobzódunk, hiányzik az (újat)mondani akarás (vagy a tehetség), az egyéniség.
A Hated Tomorrow nyert tehetségkutatót, kapott díjakat, lemezeikbe próbálnak változatosságot csempészni, ez a koncertjük mégis olyan volt, mintha a „Hogyan csináljunk villanygitáros pop slágereket“ című önképző tananyagból csak az „Ami bevált, azon ne változtassunk“ című fejezetet olvasták volna el. Ahogy elkezdték, majdnem úgy fejezték be egy óra múlva: szinte ugyanaz a tempó (bpm), ugyanaz a hangzás (hangszerelés), ugyanaz a vers - refrain ismétlődés könnyen megjegyezhető és énekelhető dallamokkal. Ebben a keményen és vidáman előadott szelíd fodrozódásban voltak azért kisebb hullámok is, az első, a kábé középső és az utolsó magyar nyelvű dal, amikor nem kellett elnyomni készülő ásításunkat. A befejező „angolozás“ pedig kifejezetten felébresztett, bizonyítva, hogy tudnának ők, ha........
Persze nem vagyunk egyformák, a buli sokaknak tetszett és biztos mi vagyunk félrefaragva, akiket a változatosság (és az egyéniség) gyönyörködtet.
Tegnap este Quimbyt hallgattunk és akkor jutott eszembe ez a riportfilm. Aki már látta, annak is érdekes lehet újra, aki még nem és rajongó, annak feltétlenül ajánlom!
A tavalyi sziget koncertjükről már meséltem itt, most egy szintén tavalyi (2011. 10. 29.) párizsi koncertjüket nézhetitek végig és ellenőrizhetitek, hogy igazat írtam-e róluk?
Jó szórakozást!
"Cseh Tamás 2006 őszi, utolsó Bakáts-téri koncertje (Másik Jánossal) és az előtte készült riport. Ezután is lépett még fel egy-két szám erejéig, de ez volt az utolsó egybefüggő koncert és egyben búcsú a közönségtől...
A koncert és az előtte készült riport a Duna Televízió és MEDIAWAVE Alapítvány archívumában maradt fenn. Mikor - 2009 őszén - Bérczes Lászlóban megfogalmazódott a "Dalok időrendben" című 10 DVD-ből álló Cseh Tamás emlékkiadvány kiadása, rekonstruálta Hartyándi Jenő a különböző helyeken kallódó nyersanyagokból, aki annak idején - Bérczes László kérésére - az utolsó koncert egyik operatőr is volt.
Riporter: Szikszai Rémusz
Szerzők: Bereményi Géza & Cseh Tamás & Másik János
Külön köszönet a Duna TV-nek az anyag rekonstruálásához nyújtott segítségért:
Cselényi Lászlónak, Ámon Bettinek, Szikszai Rémusznak, Halper Jánosnak, Durst Györgynek!"
(mediawave)
Kiállítás- és galériamegnyitó, hangköltészet és friss irodalmi szövegek, zajzene és kortárs tánc ezen a héten a Műcsarnokban
Marina Abramović kiállításával nyílik meg csütörtökön a Műcsarnok kibővített projektgalériája, a Mélycsarnok.
Bernar Venet szobrai és képei között irodalommal, zenével és tánccal várjuk a látogatókat
Február 23. csütörtök 18 óra
Az üresség nyolc leckéje – Marina Abramović kiállításmegnyitója a Mélycsarnokban
Mélycsarnok
Az este Szombathy Bálint performanszával kezdődik.
Köszöntőt mond: Gulyás Gábor igazgató
A művészt és a tárlatot Drozdik Orshi méltatja.
Szakszofonon közreműködik: Borbély Mihály
Marina Abramović (1946) New Yorkban élő szerb származású művész a kortárs képzőművészet legnagyobb hatású képviselőinek egyike. Az üresség nyolc leckéje című műve 2008-ban készült Laoszban. A videóinstalláció nyolc leckéjében a katonaruhás, kínai játékfegyverrel felszerelkezett laoszi gyerekek és a művész a háború tipikus, tévéfilmekre és videójátékokra utaló jeleneteit játsszák el. A Mélycsarnok falain látható fotókat Marina Abramović a projekt részeként készítette Laosz fővárosában, Luang Prabangban.
A bemutató különlegessége, hogy a videóinstallációhoz készült eredeti rajzokból is látható néhány, és a projekthez épített, a forgatás helyszínéül szolgáló ház makettje is megtekinthető.
Február 23. csütörtök 20 óra
A Venet-együttható / irodalmi est zenével Bernar Venet kiállításában
Műcsarnok kiállítótér
Felolvasnak: Dunajcsik Mátyás, Krusovszky Dénes
Zene: Spiritus Noister ‒ Ladik Katalin, Szkárosi Endre és Sőrés Zsolt
Bernar Venet tervezett már balettelőadást (díszletet, zenét, koreográfiát és jelmezt), volt díszlettervező a nizzai operaházban, készített szurokfestményeket, acélbútort, de elsősorban szobrászként ismert. A sokoldalú francia művész munkáinak terében két estére különös színházat varázsolnak vendégeink, kortárs írók és zenészek. Sanzonos-rizsporos játék, rozsdás vasat pengető hangköltészet és friss irodalmi szövegek: à la carte.
Belépő: 500 Ft
Február 24. péntek 19 óra
Tünet Együttes: Olyan furcsa vagy ma / táncelőadás
Műcsarnok kiállítótér
Egy belevaló vizuális csapat, egy ferde-lelkű zajzenész és egy súlyproblémákkal küzdő táncos feszegeti a kérdést, hogyan lehetnénk önmagunk árnyékai.
Az Olyan furcsa vagy ma improvizáció tánc, élőzene és vetített képi világ találkozási pontjain. A minimál loopokból építkező, fokozatosan terebélyesedő zajkulisszához a Kiégő Izzók, Magyarország egyik legismertebb VJ-csapata teremt 2 diavetítő és egy vizuális trükk segítségével rajzfilmszerű árnyékvilágot, ahol zenész partnere figyelmét magára vonni nem tudó táncosnő menedékre lel, teljes testi-lelki átalakulásokon megy keresztül és egyre amorfabb alakváltozatokat ölt magára. Vigyázat, a happy ending elmarad!
Ha már tegnap kezembe kerültek a 2008-as Moveast-os fotók, akkor van itt még egy zenekar akiről meg kell emlékeznünk, mert nálunk kevesen ismerik. (A Mediawawe-esek hozták el nekünk.) Pavel Fajt és Yumiko Ishijima kicsit absztrakt drum and bass duója, az Autopilote azóta öt tagúvá terebélyesedett (vagy akkor is annyi volt, de csak ketten tudtak eljönni?) és sikert sikerre halmoz a világban. Izgalmas, látványos koncert volt. (Simarafoto)
Az időgépem most 2008 őszére röpít vissza, a Moveast Filmfesztiválra, mikor a kísérő programok között először találkoztam a Clash City Rebels-el. Csak pár másodpercükbe került és visszaadták hitemet a punk zenében.
A hetvenes évek végének, nyolcvanas évek kultikus zenekarának, a Clash-nek a számait élik újra a színpadon. A punk-nak induló Clash Sandinista! című lemezét azóta beválasztották minden idők legjobb rock lemezei közé. Rock ez a javából, nyers, szókimondó, megalkuvást nem ismerő. Pécsi alteregói, a Clash City Rebels is így játsszák: durván erőteljesen, nem kímélve sem magukat, sem a közönséget. Lehetetlen nem velük tartani. Remélem, még lesz rá alkalmunk! (Simarafoto)
Mostanában sokszor emlegetik A tanú című filmet. Ezért előkotortam a stelázsi mélyéről, hogy megnézhetjük ezt a szatírát még egyszer és eldönthetjük, jogosan szerepel-e a közbeszédben? (Megjegyzem a mű értékeit a mostani politikai felhangok és megnyilatkozások nem befolyásolják.)
Jó szórakozást!
"Pelikán József hithű kommunista, aki végigharcolta elvbarátaival a vészterhes éveket. Most, győzelmük után, a személyi kultusz idején, gátőrként is elkötelezett munkát végez. Lecsap az orvhorgászra, akiről kiderül, régi barátja és harcostársa, Dániel Zoltán, aki jelenleg miniszter. Épp ez a kedves barát buktatja le akaratán kívül, amikor feketevágás miatt megjelenik a hatóság. Pelikán börtönbe kerül, ahonnan egyre magasabb beosztásba helyezik. Ő lesz a vidámpark, az uszoda, majd később egy narancstermelő gazdaság igazgatója. Természetesen mindez nem ajándék. Virág elvtárs minden alkalommal hangsúlyozza, hogy egyszer még kérnek Pelikántól valamit. És ez az egyszer el is érkezik, amikor Dániel Zoltánt koholt vádakkal letartóztatják.
Bacsó Péter filmszatíráját tíz évig dobozban pihentették bemutatása előtt."
"Gamushara címet viseli a Yamato együttes negyedik magyarországi turnéja. A Yamato a japán tradicionális taiko-dobolás egyik legerőteljesebb képviselője. Új műsoruk a japán zene energiáinak évezredes titkát tárja fel.
A hihetetlen energiát és koncentrációt igénylő kultikus koncert sorozat most a Budapest Kongresszusi Központban!
Gamushara címet viseli a Yamato együttes negyedik magyarországi turnéja. A Yamato a japán tradicionális taiko-dobolás egyik legerőteljesebb képviselője. Új műsoruk a japán zene energiáinak évezredes titkát tárja fel.
Gamushara jelentése: összpontosítás, koncentráció. Ám ennél jóval többre utal a kifejezés: a tökéletes önátadást érzékelteti, minden más kizárását az emberi figyelemből, minden érzelem és érzékszerv irányítását egyetlen cél megvalósítása érdekében. A gamushara állapotában az ember nem gondolkozik a jövőn, a körülmények minőségén, nem ítélkezik és nem mérlegel, csupán aláveti magát a célhoz vezető út folyamatának.
Ez a tudatállapot Ázsia-szerte nagyon sok zenekultúrában ismert, főként Kínában és Indiában. Megköveteli az a fajta különleges kapcsolat, amely évezredek óta fűzi tanítványt a mesteréhez. De nem nehéz összefüggést találni a gamushara és a különböző keleti meditációs gyakorlatok tudatformáló hatása között sem.
A Yamato társulat hihetetlen fegyelmezett módon készül koncertjeire. Egész életvitelük a gamushara jegyében telik, ami hasonlít ahhoz a fajta szerzetesi szigorhoz, amellyel egy shaolin-kolostor vagy egy hindu remete mindennapjai telnek. A csoport tagjai minden reggel 10 km-es futással kezdik a napot, majd súlyzós edzéssel telik a délelőtt legnagyobb része. Délután csoportosan gyakorolják a dobpergetést, majd este mindenki visszavonul, hogy egyénileg tökéletesítse a tudását. A napi létfenntartó szükségleteket ? alvást, evést, tisztálkodást ? leszámítva folyamatos edzéssel és hangszeres gyakorlással töltik az időt.
A különböző ütőhangszereknek meghatározó, kultikus szerep jutott a japán kultúra több területén, így a hagyományos No-színház és a különböző templomi rítusok során is. A modern taiko-dobolás a XX. század közepén alakult ki, amikor a különböző japán dob dobfajtákból egységes kamarazene szólamait alakította ki Oguchi Daihachi. A század végére akkora népszerűséget szerzett a műfaj, ami Japán-szerte több mint ötezer különböző zenekar megalakulását eredményezte, de világszerte, elsősorban Amerikában, Európában és Ausztráliában is számtalan amatőr és félprofesszionális zenekar létezik.
Masszív rock trió: ügyes dobos, látványos basszus, erős ritmusgitár, már csak egy szólógitár hiányzik, vagy azt is meg kellene tanulni rendesen...
Nekünk így hosszabb távon kicsit egysíkú a dübörgés, monotonná válik a zúzás...
Zenés irodalmi est és angol nyelvű tárlatvezetés ezen a héten Natalia LL kiállításán az Ernst Múzeumban
FEBRUÁR 17. PÉNTEK 19 ÓRA
HÍMNEM – FÉRFIAK NŐKRŐL
Felolvasnak: Csaplár Vilmos, Háy János, Kukorelly Endre
Moderál: Kiss Noémi
Fellép: Ágens Társulat
Natalia LL szerint a művészet, amit csak szerelemből lehet csinálni, a legfontosabb érték az életünkben. A művész 1975 óta számos, a nemzetközi feminista mozgalom által szervezett konferencián, szimpóziumon és kiállításon vett részt. A kiállításához kapcsolódó két irodalmi est is ezt a témát, a női vagy nőművészet tematikáját járja körül, férfi és női szemmel. A Hímnem est vendége a feminista férfi író, a pártoló empatikus és az alakváltoztató író.
A Nőnem est ennek párdarabjaként a mai magyar nőirodalom legfőbb vállalkozásainak, az Irodalmi Centrifugának és a Szomjas Oázis-kötetsorozatnak nagyasszonyait látjamajd vendégül március 9-én. Külön érdekessége a programnak, hogy a Hímnem estet a Nőnem egy fellépő írója, míg a Nőnem estet a Hímnem egy felolvasó írója moderálja.
Belépő: 500 Ft
Az est a Szépírók Társaságával együttműködésben jött létre.
Ágens
FEBRUÁR 18. SZOMBAT 16 ÓRA
TÁRLATVEZETÉS ANGOLUL AZ OPUS MAGNUM KIÁLLÍTÁSON
Tárlatvezető: Sipos Laura múzeumpedagógus
Natalia LL-nek, aki kétségkívül az egyik legérdekesebb és legkülönlegesebb lengyel művész, ez az első olyan átfogó kiállítása, ahol a korai és az utóbbi évek alkotásai is láthatók. Közel félszáz mű, köztük nagyméretű munkák, installációk, filmek foglalják össze eddigi életművét.
A tárlatvezetéseken belépőjegy megváltásával lehet részt venni.
Felhívjuk a figyelmet, hogy az Opus Magnum kiállítást 18 éven aluliaknak nem ajánljuk.
Csaplár Vilmos regénye alighanem az egyik leggúnyosabb szatíra, amelyet a róla elnevezett államszocialista rendszer irányítójáról, az akkori állampárt (mert ilyen is volt) "első titkáráról", azaz vezetőjéről, Kádár Jánosról írtak.
Csaplár könyve egymáshoz kis mértékben kapcsolódó, önálló történetként is kitűnően funkcionáló részekből áll, amelyben leleplez és vádol, de leginkább rendkívül nagy nevetést vált ki olvasójából.
Ezúttal az "Igazságos Kádár János" hangoskönyv-változatával állunk szemben, amely Blaskó Péter színművész tehetségét is dícséri (szubjektíve hozzátenném, hogy még soha nem hallottam senkit ennyire jól utánozni a vezért)...
A Közép-Európa Táncszínház és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója.
MERRE, HOGYAN?
Mit tudom én.
Amerre a katonák.
Ahogyan a tenger.
Amerre a katonák a vereségben.
Ahogyan a tenger az összetört szentségtartóban.
/Pilinszky János/
Jelmez: Benedek Mari
Jelmezasszisztens: Meggyes Andrea
Fényterv: Ferenczy Károly
Zene:Siedsel Endresen & Bugge Wesseltoft, Claude Chaloub, J. S. Bach (cimbalom: Balogh Kálmán)
Koreográfus-rendező:
Horváth Csaba
Előadók:
Krámer György, Prepeliczay Annamária, Vati Tamás, Zarnóczai Gizella – Bora Gábor, Katona Gábor, Rogácsi Péter
Zene:
Siedsel Endresen & Bugge Wesseltoft, Claude Chaloub, J. S. Bach, Balogh Kálmán
Tarr Béla Cannes-ban Arany Pálmára jelölt Simenon-adaptációjával, valamint tárlatvezetéssel várjuk a látogatókat ezen a héten Bernat Venet kiállításán a Műcsarnokba!
Február 15. szerda 19 óra
Tarr Béla: A londoni férfi(2007, 132 perc)
Műcsarnok előadóterem
A filmet bemutatja: Rényi András művészettörténész
Bernar Venet tárlatához kapcsolódóan olyan filmeket mutatunk be, amelyekben hangsúlyos szerepe van a térábrázolásnak.
"A londoni férfiben se pszichológia, se krimi nincs benne, bár látszólag minden ilyesmivel föl van szerelve. Itt alapvetően egzisztenciális kérdésekről van szó. Ugyanakkor szerintem a film megértésének kulcsa a központi metafora fölismerése: a látásé. Minden, ami ebben a filmben fölzaklató, az a kamera által képviselt tekintet példátlanul intenzív kiaknázásából fakad. Ettől olyan lassú a film: mert a tekintet mozgását nem lehet könnyen akciókká átfordítani." (Rényi András)
VIGYÁZAT! VAD FRUTTIK! KÖZEL MENNI VESZÉLYES! FOGYASZTÁSUK MÁR AZ ELSŐ ALKALOMMAL IS FÜGGŐSÉGET OKOZHAT!
... de mi nem félünk! Mi már függők vagyunk. Szövegeik, dallamaik a kor és a korosztály életérzését fogalmazzák meg. Nem vidám dalok, de a legsötétebb pillanatokat is áthatja valami mélyről jövő hit és optimizmus. (Igen, még a "Nem hiszeket" is!) Van, aki langyosnak találja a zenéjüket. Mi sem a fergeteges hangszeres virgák miatt dicsérjük - azok nincsenek -, hanem az előbb leírtak miatt, nyitottságuk és őszinteségük miatt, ami áthatja színpadi jelenlétüket. A proletár himnusznak aposztrofált „Sárga zsigulival“ indítottak , és a közönség ettől kezdve a koncert végéig velük fújta a dalokat. Volt, mikor csak ők énekeltek és a boldogság, mint a kint szakadatlan hulló friss hó, belepte a termet. Egy lány a színpadra is felugrott a billentyűst boldogítani, de csak nevetést és emiatt tévesztett-kihagyott szöveget kapott, nem dorgálást. Nagy családdá váltunk mindannyian és az ember csak elnézően mosolyog a kedves rokon bolondságain. Elhangzott majdnem minden ismert daluk, reméljük hamarosan lesznek újabbak! Szóval, vigyázzatok! A Vad Fruttik fogyasztása sokaknál függőséget okoz!
A tegnapi új zélandi képek láttán kedvet kaptam jobban megismerni ennek a távoli világnak a kultúráját és történelmét. Ennek eredményeként mutatom most meg nektek ősi harci táncukat, mely mai szemmel nekünk talán kicsit humoros, de az angol hódítókat bizony rémülettel töltötte el és elkönyvelték barbár, kegyetlen népnek a maorikat. Persze a látszat mint mindig, most is csalt és ha lehántjuk az előítéleteket, akkor egy érdekes és a brit uralomnál sokkal szabadabb kultúrát ismerhetünk meg.
Most megmutatom a harci táncukat és ha valaki esetleg kedvet kap megtanulni, akkor megnézheti lerajzolva a lépéseit és a Ka Mate szövegét is (ez az egyik legismertebb új zélandi rugby csapat indulója is) és pontos útmutatásokat is kaphat ezen az oldalon.
Jó szórakozást és tanulást! :)
Haka from Ben Hall on Vimeo.
Shot this Haka performance on a recent jaunt to NZ with O'Neill for the 24 minute show and I thought I'd put it up here in its entirety. Scary fellas.
Peti a világ végéről lógatja a lábát és közben fejjel lefelé (hozzánk képest) fényképez. Érdemes megismernünk ezt a távoli világot, íme egy kis részlet, amit majd továbbiak követnek.
Olyan volt, mintha a közönségből ugrott volna fel kilenc ember a színpadra és csapot volna bele a muriba. Csak a hangszerek és a pódium magasa mutatott kis különbséget, na meg az ismert roma dallamok, amikre lent ropta roma és egyéb magyar.
Ülök itt tanácstalanul, a hangszórókból szól a Moog és nem értem...
Nem értem, mert a lemezüket hallgatva ha nem is egy ötletparádé, de kellemes, hallgatható zene. Az igaz, ha nem tudnám,. hogy őket hallgatom, akkor sorolhatnék jó pár zenekart, mert bár divatos, de nem sok egyéni vonással rendelkezik. Hallgatom és jól el vagyok vele, bár így, a vége felé már kicsit egyforma...
A koncerten is ez volt az egyik baj, csak ott a nagy tekerésben, a közönség kiszolgálásában elvesztek a meglévő finomságok is. (ahol mi álltunk, kicsit halk volt az ének, pedig az előzenekart remekül hallottuk). Mindent megtettek a sikerért, volt itt közönség között éneklés és gitározás, állandó visszajelzés kérés. Az egész kicsit kirakott volt (kirakat), a belső mélységeket, hitelességet hiányoltuk. Mi. A közönséget, a lányokat semmi nem zavarta, önfeledten adták át magukat a könnyen fogyasztható trendi british indie-pop-nak, amiről ott nekünk nem derült ki, de a lemezt hallgatva nincs is rosszul összerakva.
Talán ha nem a Hangmás után játszanak..., jobban élveztük volna...
Nem hiába nevezik a Hangmást az ország legjobb klubzenekarának és nem hiába mondják az énekest hazánk legátélőbb énekesének, mindezt megint bizonyították. A sötét tónusú indie-punk muzsika ellenére a koncert nagyon jó hangulatban telt, közben többször Iggy Pop és Johnny Rotten képe villant be elmémbe. A karizmatikus Minda Endrére lehetetlen nem odafigyelni, nem csak elénekli és átéli, hanem megéli a dalokat, hatalmas energiákat felemésztve. A koncert lendülete elsöpörte a lemezeikkel szemben támasztott esetleges fanyalgásokat... Máskor is kár lenne kihagyni!
A Belgiumban élő utcai táncos és amatőr harcművész, Farid Berki 1994-ben alapította meg társulatát. Koreográfiáiban változatos technikákat alkalmaz (klasszikus, jazz, kortárs, afrikai, kontakt, stb).
Most az Arte TV segítségével csodálhatjuk művészetét.
Értelmetlen emberi szenvedés, hiábavaló önfeláldozás teszi tönkre a nemeslelkű, nagyrahivatott, tehetséges emberek életét a Ványa bácsiban. Kínlódásukkal egy érdemtelen, felfuvalkodott parazitát segítenek a gondtalan élethez. Boldogtalan, elkallódott hősei annak a világnak, ahol csak a másik ember kizsákmányolása visz előbbre. A Ványa bácsi, ez a sokalakos színmű mutatja be először teljes formájában azt a vidéki orosz udvarházat, amelyben reménytelen szentimentalizmus, szenvelgés, nagyképűsködés, elvágyódás és megnyomorított emberek igaz drámája ad találkozót. A címszereplő Ványa bácsi ugyancsak ellentétes póluson áll sógorával, Szerebjakov professzorral szemben. Arra áldozza életét, hogy gondtalan, fényűző környezetet biztosítson Szerebjakovnak, a "nagy tudósnak". Kiderül azonban, hogy a professzor tehetségtelen, önző és szívtelen. Ványa bácsi egész élete értelmét veszti ettől a felismeréstől. Egy felindult pillanatában rálő Szerebjakovra. A lövés nem talál, a professzor és felesége rövidesen elutazik, látszólag minden marad a régiben...
Bemutató időpontja: 2004. március 26., Csiky Gergely Színház
Ladányi Mihály
