Kedvenc hozzászólások a POSzT szakmai beszélgetéseiből 1

"Mohácsi András, az előadás díszlettervezője: Felvetődött egy-két olyan kérdés, amit szeretnék egy kicsit még tovább lazítani, vagy más témaköröket is bevonni a számomra néha érthetetlen területre tévedő beszélgetésbe. Valaki elmondta a „Bovaryné én vagyok” c. mondatot. Nem tudom, hogy merte kimondani. Én még ilyet nem hallottam, hogy valaki listát készítsen egy színházi előadás során: én nem vagyok itt, én nem vagyok ilyen. Számomra ez valami teljesen gyermeteg félreértése mindenfajta művészeti és tudományos területnek. Rakjunk ki ezentúl vécépapírt, hogy én nem vagyok Hamlet, mert az apámat nem szoktam látni fent, a sétányon. Ez teljes dilettantizmus. Ugyanúgy dilettantizmus, hogy hol játszódik. Hát hol játszódik? A színházban játszódik, és én erről szeretnék beszélni, hogy a Szilágyi Lenke is felvetett egy-két olyan kérdést, amin mi, az alkotók – én az egyik jegyzője vagyok ennek a vizuális képnek, ami itt megjelenik – rengeteget gondolkoztunk. A műfajra kérdeztünk rá, és kérdéseket, ékeket próbáltunk betenni, hogy hol tudunk egy eredeti darabhoz képest olyan zűrzavart hozni magunknak, amire mi sem tudunk válaszolni. Mit jelent a színház? Mit jelent a barokk? Mit jelent a színházi tér? Mit jelent a díszlet? Mit jelenet az, hogy zeneileg ott van valaki és játszik? Ezek mind-mind annyira elfogadott közhelyek, ha mi erre nem merünk rákérdezni, akkor egy hamis, álságos, mocsok, undorító vackot teszünk oda. Mi egy zűrzavarba próbáltunk belenyúlni, egy barokk ködbe kezdtünk el tapogatózni, ködszurkálni, hogy itt utaljak az időre is, és elkezdtünk egy szövetet felépíteni, történetben is, nagyon furcsa, pedig egy nagyon jól megírt, tökéletesen megírt darabot látunk. Ennek a szövetnek a részei Remete Krisztának az összeturkált jelmezei, a díszlet, ami nemcsak papír, gyerekek, szemét! Felépítettünk oda egy várost, ami hát, bizony, „rózsabimbó”, utal az Aranypolgár New Yorkjára. Ott egy szisztematikusan felépített rendszer van – nézőteret építettünk, ami itt marad a színháznak –, és ebben a környezetben jelent meg egy olyan színházi játék, ami nem a Pintér Bélára kérdezett rá, hanem minden elemében arra, hogy mi tudunk-e nem hazudni ebben a színházi rendszerben, és tudunk-e műfajilag kérdéseket, ékeket egy műfajra rávetíteni? Számomra ez az izgalmas. Ha az a kérdés, hogy Erdélyben vagyunk-e, és mi a nacionalizmus, akkor menjünk el Ugandába, és kérdezzük meg ugyanezt. Naiv dolog, ha azt hisszük, hogy a színház közvetlen leképzése a napi életnek! Ha az, akkor nem érdemes elmenni oda. Ellenben ha műfaji kérdésekkel, az egész műfaj jogosultságaival próbálunk meg kínlódni, és lebegtetünk műfajokat, és evvel a kínlódással szembesítjük magunkat egy nagyon korrektül és fantasztikusan megírt darabbal, akkor lehet szerintem egy darab teljes szövetét fölkutatni: a zenét, a látványt, a játékot, és azt, hogy a végén pedig ott a nézőközönség mit csinál. Mert a darab nem akkor ért véget, amikor lehullt a fal, hanem utána még volt három-négy olyan effekt, amit nem vesz senki sem észre, és nagyon nagy harcba került, hogy a színházban meg tudjuk csinálni. És nagyon furcsa nekem, hogy egészen picike, szűk mezsgyén megy ez a beszélgetés, és nem vesszük külön a zenét, a színi játékot, a látványt, és ennek az egésznek a furcsa, saját magunk által elkövetett szövetét. Köszönöm szépen."

Pécsi Nemzeti Színház

Parasztopera

paraszt opera egy részben

Írta: Pintér Béla – Darvas Benedek

• 
  
• Anya: Nyakó Júlia
• Apa: Balikó Tamás

• Julika: Märcz Fruzsina
• Roland: Józsa Richárd
• Etelka: Györfi Anna
• Tündérke: Csarnóy Zsuzsanna

• Feri: Ottlik Ádám
• Állomásfőnök: Köles Ferenc
• Az idegen: Zayzon Zsolt

Násznép: Bódis Zsuzsanna, Czéh Dániel, Dargó Szilvia, Fischer Lilian, Inhof Kornél, Kállai Gergely, Lőrincz Adrienn, Papp Krisztina, Rubind Péter, Szabó Erika, Horváth Szabó Gábor

a zenekar tagjai: Szőts Horváth Annamária (csembaló), Csíkvár Gábor (bőgő),Kovács Márton, Murányi Zsófia, Szemző Angéla (hegedű), Rozs Tamás (cselló),Bajzik Éva (brácsa)

súgó: Juhász Piroska

ügyelő: Háber László

asszisztens: Markó Rita

jelmez: Remete Kriszta


díszlet: Mohácsi András

zenei vezető: Kovács Márton

koreográfus: Bodor Johanna

• 
rendezte: Mohácsi János

Az egész beszélgetés itt olvasható és hallgatható meg.