Az első képeken a Racka Jam melegíti be az esti bulikra a nagyérdeműt és nem is eredménytelenül. (Egy nagyon részeg gajdolóra Ferenczi Gyuri megjegyzi, hogy a Kodály módszer csődje…) Majd a Nemjuciból következik Juci, aki hangjával, temperamentumával, személyiségével és szeretetével mindenkit elbájolt. Ezután találkozhatunk a Racka Jam-es boldog emberrel, ahogy két lány próbálja támogatni, húzni-vonni. A Plútó hóembere felolvadt a meleg fogadtatásban, amit a két összeboruló csajszi képe is bizonyit. Egy kis séta a bejárathoz: - Úr Isten, még mindig jönnek!, egy kis zsiráfozás és kiderül, hogy véradás is Volt.
Tájkép. A csöpögni kezdő eső beűzött a Pécsi Est sátrába, ahol ( - A fené, már megint! Már fényképeztük!) Ian Siegal tüzelte a közönséget, majd színpadra szólította Ripoff-ot is - a hangulat emelkedik - és végül felrobbant egy közös Tom Waits dalolásban, amihez a már zenélni készülődő Frenk is csatlakozott váratlanul. (Volt, akit nem zavart békés álmában a tombolás…) Remek volt, áldassék az eső csöpögése.
Összefutottunk Szabó Balázsékkal, akiket biztosítottunk a jó időről és hogy ott leszünk, ott leszünk. Közben már a Heaven Street Seven töltötte meg a nagyszínpad arénáját és vonzotta a tömeget, de minket a gyomrunk a sültkolbászokhoz parancsolt. Na, meg a Fényhez. Előző este egy srác hangos kiabálással járta a tábort: Hol a Fény? Fényt akarok! Nem eltévedt hittérítő volt, hanem a Fény Házát kereste, ahol mi is szívesen megvilágosodunk. (Közben az is kiderül, hogy a kareoki némelyek számára kedvelt műfaj.) A has- és fejtömés utáni szabad illemhely keresés lekésette velünk a Quimbyt! A katlan annyira megtelt, hogy egy törtszámot sem lehetett volna elejteni, így csak pár távoli kép és a vigasz, hogy a nyáron még legalább kétszer találkozunk velük. Ha kíváncsiak vagytok a képekre, várjátok ki és látogassátok sűrűn az oldalt! :) A Quimby helyett twisteletünket tettük a Twist anglikán muzsikáján és lencsevégre kaptunk kis őrületett, fáradtságot, csata utáni tájképet és hajszobrász remeket, és jött a Balázsolás.
Szabó Balázs Bandáját kicsit féltettem a nagyszínpadtól, de ők nagy lelkesedéssel, tudással és szerénységgel bizonyítottak. Körülöttem a lányok az összes dalt Balázzsal fújták és sikítoztak, ugráltak, mint a hajdani Beatles híradófelvételeken. A Quimby után kiürült katlan újra megtelt és boldogan merült el a Banda érzékeny és értelmes előadásában, zenéjében.
Ez volt tegnap, de ma tetőfokára fog hágni az őrület!…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése