Kezdtük mingyá egy nyelet fénnyel, csak hogy aggyunk a tradisönnek és kinyíljon a csipánk.
És a fény elrepített minket a feenőt gyerekekhez, akik kisiskolás fokon a Karinthy által híressé tett Szabolcska Mihály stílusában próbátak minket tani-tani. Gyerekműsorban már láttunk (sőt csináltunk) jobbat is, feenőtben kevés rosszabbat, így a Kafkaz infantilizmusa helyett a Pécsi Est, a fesztivál legjobb terasza pultjánál foglaltunk helyet leöblíteni az előbbi agymosást.
Gastrotúrát igértem, tehát jöjjön a folytatás! Az aperitif (a fény) megvót, következnek a főétkek.
Velőrózsával kezdtük mintegy előételként, de hamar kiderült, hogy ez sokkal nehezebb, főéteknek is megállja a helyét. Kis Pál új csapata bizonyította: Lovasi után is van élet! Kicsit fétettük eddig őket, de most megnyugvással merem ajánlani bárkinek.
Az Európa Kiadó étlapján a már megszokott ízek szerepeltek. (Csendben jegyzem meg, szívesen fogyasztanánk tölük primőröket is!) Menyhárt a műsor folyamán egyre jobban belegyött, egyre oldottabb lett, a Másik végig a színpad felett lebegett. Mi, nagyon sokan, élveztük. (Az idősebb korosztály is feltünöen nagy számban képviseltette magát.)
Ezután kezdődtek a bajok! Eddig is gond vót az illemtelen helyek mennyiségével, de most, telt háznál megtelt minden pisilde és szarolda és aki nem akart akár 45 percet várni - vót ilyen -, annak a természetet kellett megtisztelnie. (Szerencse, hogy csak három napos a fesztivál! A Szigeten már tanultak saját hibájukból és mindenhol van piszkítótartály, de egy hét után néhol még így is lehet érezni az áert.) Szal ennek a helyek utáni kutatásnak (nem segített a GPS!) köszönhetjük, hogy letaglózott minket a francia Washington Dead Cats. Mélyütést mért a gyomrunkra és nem is tudtunk felállni a végéig. (Ez is gasztronómia, hiszen „washingtoni döglött macskák”.) Ezeket a fiúkat még látnunk kell!
Itt telt be a pohár és dugult el minden egészségügyi pagoda és a nagy katlan. A Kiscsillag kezdett, de bejutni már nem tudtunk, így hatalmamnál fogva kiadtam a szerkesztőségnek a vacsoraidőt. (Bocs, András, de a természet nagy úr, majd legközelebb, találkozunk még. Azért pár kép így is sikerült…) A szokásos fesztivál kosztok, a szokásosnál talán kicsit jobb színvonalon…
Tele hassal tapasztaltuk, hogy a Boogie Mamától semmi sem áll távolabb, mint a boogie…, legalább is amíg ott vótunk, mert a tapasztalást rövidre hagytuk. A Psycho Mutants depresszív déli chilis rock-jára főképp a fiuk voltak kíváncsiak, igazi cowboyos macho zene XXI-edik századi formában, nagy tűzzel előadva.
Deszertként Vad Fruttik lehengerlően és a végén a Kutya Vacsorája blues-os, rapp-es, funky-s, jazz-es remek bizbasza Líviusz szabályt nem ismerő előadásában, de ez már inkább csak képekben, mert a 9 fokos hi-hi-hi-hi-hidegben vacogott a fogam és fáradt gebénken lassan hazaporoszkáltunk.
Itt a farka, fuss el véle!
Ui.: Simarafotó igéri, hogy a zenekarokról külön-külön, gazdagabb anyaggal is jelentkezni fog.
Tán Egy Balkáni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése