Holdraforgó

Gábor küldte nekünk:

Pfeiffer Gábor

Szotyi a holdraforgó

Szotyi egészen megszédült mikor egy tavaszi napon kibújt a földből és először pillantotta meg a nagy sárga korongot azon világoskék tapétán. Nem tudta mi az, de tetszett neki. Ez a Nap- mondták neki idősebb társai. Olyan jó meleg volt. Egész nap csak forgolódott. Szemeivel a Napot követte. Apja-Napramorgó- látva kisfia lelkesedést, próbálta lehűteni. Ne örülj annyira kisfiam! Ő csak azért melenget minket, hogy ha eljön majd a nap mikor mind beértünk, a gazda eljöjjön a nagy vasszörnnyel és lekaszáljon, hogy aztán olajat sajtoljon belőlünk. Amit aztán az emberek majd megvesznek, hogy abban süssék meg barátainkat a nyulakat, őzeket és madarakat. Anyja Holdrakacsintó próbálta csitítani Napramorgót, de az nem hagyta magát. Egyre csak mondta. Kisfiam nekünk már mindegy, a mi tányérunk már lassan kifordul, de te ne hagyd magad. Fordulj másfelé. Talán ha nem száradsz ki őszre, nem pirulnak meg eléggé a magjaid, megúszod. Tovább élhetsz. Míg így próbálta győzködni Szotyit a tapéta átváltott először sötétkékbe, majd feketébe és a távolban feltűnt egy másik halványabb, de a szotyiszem számára jobban kivehető korong. A kutyák szörnyű ugatásba kezdtek. Ő a Hold – súgták testvérei. Ne törődj vele. Ő nem éltet minket. Hideg, mint a jég. De Szotyinak annyira megtetszett a Hold, hogy többé nem volt hajlandó a Nap felé fordulni. Mennyivel szebb a sötét foltjaival, mint a Nap. Szép... mint... mint egy sajt- gondolta mosollyal arcán. Ha csak felé fordulok és nem a Nap felé, nem éget meg. Örökké zöld és üde maradok. Szemeim nem égnek ki és ősszel nem bánt a gazda -örömködött magában, ahogy eszébe jutottak apja tanácsai.
Másnap reggel mikor a Nap felkelt ő dacosan hátat fordított és nagy hangon környező társait is erre buzdította. Először csak szomszédja fogadott szót neki, majd egyre és egyre többen a fiatalok közül.
Edit pont ekkor hajtott el mellettük vadonatúj kabriójával. Élvezte a napsütést, a levegőt, a szabad suhanást. Először nem tudta mi furcsa neki a napraforgó táblán. Hosszasan töprengett míg rájött. A fél tábla más irányba nézett. Magyarázatot nem talált, de nem is keresett rá. Ha másfelé néznek hát másfelé....
Szotyi este újra agitálni kezdte a maradék konzervatív tányérost. Idefigyeljetek ti madáreledel agyúak! Ha mind összefogunk és nem forgunk arra amerre a gazda szeretné, akkor örökké itt élhetünk zölden, frissen, párától harmatosan. Annyi a lényeg, hogy csak a Holdra nézzetek.

 Egyre többen fordítottak hátat a Napnak. Már alig néhány sor fordult csak más irányba, mint Szotyiék.
Egy napon a gazda megnézte a határt, milyen termés várható. Mikor meglátta, hogy a had nagy része hátra arcba vágta magát igencsak aggódni kezdett. Ej idén igen gyenge lesz az aratás...borzolta szemöldökét a szalmakalap takarásában.
De a nyár hosszú volt és forró, nagyon forró. A Nap minden fegyverét bevetette. Szólt a szélnek is, hogy ugyan segítsen már neki. A földet annyira feltüzelte, hogy az éjszakánként alulról sütött.
Mikor eljött a nyár vége az egész tábla lógó fejjel, megszégyenülten állt a tűző napsütésben. Nem volt kivétel. A néhány sor napraforgó épp úgy, mint a sok- sok holdraforgó.

Megrezzentek mikor meghallották a vasszörny csattogását. Sorban estek el a csatában. Először a napra-, majd utána sorban a holdraforgók is. Szotyi volt az utolsó aki ellenállt. Utolsó gondolata a Hold volt.
Edit elegánsan befarolt a kabrióval a parkolóba. Könnyű nyári sálját háta mögé vetette úgy lépett a boltba. Kért a pultnál két kiló őzcombot, egy nyulat, és tíz csirkeszárnyat. Hagymát, paprikát, savanyút is vett mellé. Este gardenparty lesz a csajokkal. Mi kell még?- törte csinos kis kobakját. Óóó megvan! Hát olajat nem vettem még. Odalépett az olajos polchoz. El kezdett válogatni. Akármilyen nem ám volt jó neki. Ahogy válogatott egyszer csak meglátott egy flakont: Holdraforgó olaj. Na ilyet még nem láttam!
De mivel sokkal drágább volt mint a többi, megvette.
Hamar híre ment a finom olajnak. Az emberek mind csak ezt akarták. A készlet hamar kifogyott.
A boltos felhívta a gazdát, hogy venne még. Sajnos nincs több... talán majd jövőre...
De az emberek a következő évben hiába keresték a Holdraforgóolajat..... a gazda legnagyobb bánatára.