In memorian Füredi Jenő
Miután tegnap kezembe akadt Jenci tetőteres virágos fotója, csak néztem és sírtam, hogy már kilenc év is eltelt közben. De mintha nem is lett volna ez a kilenc év ,olyan közelinek tűnt az elköltözés órája. Búslakodtam itt egy kerek nap aztán beállított ma a reggeli órákban Vlagyimir. Pont ma, február 24-én. És elkezdte. Mindent tudott...., hogy volt ott az erdőben Rimbaud,meg a Zsoltárok 23.
És csak nyomta a a Jencivel megélt sztorikat és az anekdotákat enyhe reggeli kocsmaszag áradatban. Bár még törölgettem néha a könnyeket, de már nevetésbe fordult minden hangulat. Így bandukoltam fel a hegyre.
Mikor az erdőbe beléptem, mindjárt egy mókus mutatta meg magát. Ágról- ágra ugrálva kísérte utamat egy darabig, aztán lelépet. Ekkor elkezdtek hangicsálni a madarak. Egy gyönyörűség volt , na!.
Így bandukoltam Jenci Könyvéhez.
Messziről láttam, hogy ott ólálkodik valaki...ahogy közeledtem ez a figura folyton forgolódva csak a hátát mutatta, mintha nem akart volna tudomást venni arról, hogy én is arra felé tartok. Valamit tartott a kezében amire írogatott. Mivel nekem a Jenci Könyve volt a célpontom ,hát odamentem és megkérdeztem tőle : mit csinál itt jó ember? Keresztrejtvényt fejtek mondta és tovább írogatott a kockákba....itt szoktam keresztrejtvény fejteni.
Mondja mikor szakadt be ez a büszke híd a patak kacaja felett? azt válaszoltam neki, hogy kettőezer nyolc február 24-én...
Hát Öregem annyira abszurd volt ez a rejtvényfejtős jelenet, hogy azt gondoltam, ezt a Jenci rendezte le egy másik dimenzióból, hogy jobb legyen a napunk.
Csókollak. Anna
Miután tegnap kezembe akadt Jenci tetőteres virágos fotója, csak néztem és sírtam, hogy már kilenc év is eltelt közben. De mintha nem is lett volna ez a kilenc év ,olyan közelinek tűnt az elköltözés órája. Búslakodtam itt egy kerek nap aztán beállított ma a reggeli órákban Vlagyimir. Pont ma, február 24-én. És elkezdte. Mindent tudott...., hogy volt ott az erdőben Rimbaud,meg a Zsoltárok 23.
És csak nyomta a a Jencivel megélt sztorikat és az anekdotákat enyhe reggeli kocsmaszag áradatban. Bár még törölgettem néha a könnyeket, de már nevetésbe fordult minden hangulat. Így bandukoltam fel a hegyre.
Mikor az erdőbe beléptem, mindjárt egy mókus mutatta meg magát. Ágról- ágra ugrálva kísérte utamat egy darabig, aztán lelépet. Ekkor elkezdtek hangicsálni a madarak. Egy gyönyörűség volt , na!.
Így bandukoltam Jenci Könyvéhez.
Messziről láttam, hogy ott ólálkodik valaki...ahogy közeledtem ez a figura folyton forgolódva csak a hátát mutatta, mintha nem akart volna tudomást venni arról, hogy én is arra felé tartok. Valamit tartott a kezében amire írogatott. Mivel nekem a Jenci Könyve volt a célpontom ,hát odamentem és megkérdeztem tőle : mit csinál itt jó ember? Keresztrejtvényt fejtek mondta és tovább írogatott a kockákba....itt szoktam keresztrejtvény fejteni.
Mondja mikor szakadt be ez a büszke híd a patak kacaja felett? azt válaszoltam neki, hogy kettőezer nyolc február 24-én...
Hát Öregem annyira abszurd volt ez a rejtvényfejtős jelenet, hogy azt gondoltam, ezt a Jenci rendezte le egy másik dimenzióból, hogy jobb legyen a napunk.
Csókollak. Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése